Rohadjon meg!
Sokadszor írom le. Ne adja Isten, hogy még többször kelljen leírnom.
A mai meccs egyetlen hozadéka: Fradika Sidney ott volt a Greenternetesek között.
Ausztráliából.
Korábban Tamás Kanadából, Lecsó Floridából, Attila Sidneyből.
Az Internet és a Fradi összeköt.
Minket.
De ezt a kutyaütő társaságot semmi sem köti össze.
Kimennek a pályára. Nem tudnak focizni. Jó, rendben van. De. Harcolni, mindent beleadva, Fradista módra. Na ezt sem tudják.
Elolvastam Csank nyilatkoztait. Ott voltam a sajtótájékoztatón. Kicsit mindegyik máskép írta le.
Alpjaiban ezt mondta Csank, de máskép.
Ha lesz időm részletezem.
A székház hangulata meglepett.
Nincs optimista, majd jobb lesz mismásolás.
Van pénz. Van tulajdonos.
Rosszabb a Fradi.
Ennyi a rezümé. Hogyan tovább?
Nem mondták ki, de egyértelmű, a tulajdonosra vár minden, midenki. Senki más nincs semmiféle döntési pozicióban.
Béke volt a lelátón. Hála Istennek. Fradi sálammal, amivel ott voltam a Hősök terén is tiltakozni az amerikai terrorizmus ellen, cukkoltak a kispestiek, szektorukban. Tiltakoztam, hogy túl hangosak, zsebkendőt akartak adni, a meccs végére. (Akkor még nem hittem volna, hogy kellene)
Semmit sem tudnak a rendőrök, rendezők a szabályokról, hagyományokról. Ez döbbenetes benyomás volt.
Parancs. Ennyi az egész.
Azért jó lenne, ha az illetékesek elmondanák nekik, mi a módi.
Egyébként 30 Fradista is rendező, most még csak kisebb részük zöldben, többségük kékben.
Kaptak is tőlem...
A kékek.
Egyre több új zászló jelenik meg a lelátón. Szépek a 16-os transzparensei, de a Turulmadaras, 7-es szektorbeli és az Ebola kombinációi is.
Végre pirossal is társulnak a színeink.
Azaz nemzeti színeink megjelentek a lelátón.
Nincs Fradi. Hiába szinezzük...