Az anthrax kórokozókról leírtak, valamint a sajtóban (folyamatosan, évekre visszamenőleg is) hallottak alapján, valamint saját tapasztalataink alapján a következő konklúziókat szűrtem le.

1.) A házilagos valasós módszer hatékonysága erősen kérdéses, pont az anthrax esetében. Van még pár hasonlóan ellenálló kórokozó (pl. a hepatitisz C), ugyanakkor a vasalós módszer hatékony lehet esetleg sokkal veszélyesebb, de kevésbé ellenálló kórokozókkal szemben. Nekem mégis az az érzésem, hogy a vasalgatás inkább a lakosság pszihés megnyugtatására alkalmas. (szinte hallom lelki füleimmel, ahogy valamelyik médiafejes mondja a másiknak: "jó piszmogós munka, addig is elfoglalja magát a sok paraszt és nem rettegéssel tölti az időt" :-DDDD)

2.) Döbbenetes volt számomra a sajtó "képzettsége" és a hírek összeállítóinak általános műveltségi szintje mindenféle természettudományos-műszaki irányokban. Most is kibukott az, ami korábban már sokszor. Röpködnek az anthraxvírusok, ahogyan korábban a sugárfertőzések, az influenza- és náthabacilusok, hogy csak a röviden leírható bakikat említsem. (Egyetlen kivételt teszek: egy hosszasabban taglalható, de rendszeresen fellépő szemléletszintű hiányosságot később részletezni fogok.)

A sajtóanyagok összeállítóinak képzettségi szintjét elő kellene írni, valamint a szintentartás és időszakonkénti vizsgáztatás feltételrendszerét. Vajon a minőségbiztosítás módszerei és elvei mikor terjednek el ebbe az irányba is végre? Ezen nem ártana elgondolkodniuk az illetékeseknek.

Azt is el tudom képzelni, hogy a hírek gyártóinak szakosodniuk kellene. Úgy, ahogyan ez az élet más területein már megtörtént. Ahogyan az építőmérnök nem tervez hajót, az ipari formatervező pedig nem vállalja az eszközök szilárdsági méretezését, ugyanúgy a hírfogalmazóknak is szakosodniuk kellene.

3.) Túlságosan is egyetlen lehetséges kórokozóval ill. betegséggel vagyunk elfoglalva! Ha én terrorista lennék, akkor titokban alkalmaznék más kórokózót is, aminek a felderíthetősége sokkal rosszabb. Ugyanis az anthraxbacillusnak van két olyan sajátossága, ami különösen alkalmassá teszi egy ilyen feltűnő, figyelemelterelő kórokozói szerepre. Ezek a tulajdonságok: 1.) hatalmas méretű, ezért egy gagyi fénymikroszkóppal is látható, 2.) szinte bármilyen táptalajon jól tenyészthető, vagyis gyorsan szaporodik (hamar megvan az eredmény).

Ugyanakkor a vírusok sokkal kisebbek, és élettelen táptalajon nem is tenyészthetők, csak élő szervezetben szaporodnak. És nem is mindegyikben! Van olyan vírus, amely többféle állatot is megbetegít, de van amelyik csak egyet.

A vírusok lappangási ideje is esetenként hosszú lehet (akár hónapok, évek), ami - az előző bekezdéssel kombinálódva - lehetetlenné teheti az élő állatbani tenyésztéssel történő kimutatást, legalábbis nem biztos hogy időben ki fogják tudni mutatni.

A vírus olyan kicsi, hogy fénymikroszkóppal nem, csak elektronmikroszkóppal látható. Legalábbis elvileg látható. Ám képzeljünk egy ismeretlen port, amit elemezni kell. Könnyű kiszámolni, hogy mekkora szemcsékből hány darab ad ki mondjuk egy grammot. (tegyük fel, hogy egy levélben egy grammnyi por van. Ha a támadó vírus mérete 0,05 mikron, akkor a hozzá hasonló méretű porszemcsék tömege kb. 10^-16 gramm!

Ez azt jelenti, hogy egyetlen gramm fehér porban 10¹⁶ darab, vagyis 100 millió szor millió darab szemcse van. Ha ezek közé eldugunk 1 millió darab vírust, aligha akad valaki, aki elektromikroszkóppal fel fogja ismerni a sok különféle alakú porszemcse közül azt az 1-2 vírust.

Különben is: hol van az megírva hogy annak a pornak fehérnek kell lennie? Mindig olyan színű lesz, mint a környezete. Felderíthetetlen.

4.) A kórokozók fajtáinak száma majdnem végtelen. Van az élővilágban egy tendencia: minél "lejjebb" megyünk, vagyis minél kisebb méretű és nagyobb példányszámú, gyorsabban szaporodó, egyre rövidebb szaporodási ciklusidejű élőlényeket találunk, annál nagyobb a fajták száma is. Hasonlítsuk csak össze a rovarok fajtaszámát az emlősökével.

Ha azonban tovább megyünk a mikrobák irányába, akkor ez a tendencia nem annyira feltűnő. A sejtésem az, hogy a tendencia érvényes ott is, csak ezen lények láthatósága annyira rossz, hogy a legtöbb fajta mikrobát még nem fedeztük fel.

Szóval a lényeg: nem árt az óvatosság. Senki se bízzon túlságosan a gőzvasalóban meg a tévében elhangzó igéretekben és nyilatkozatokban. A speciális célzattal kifejlesztett kórokozók sokkal genyóbbak lehetnek, mint amihez eddig hozzászoktunk! El tudom képzelni azt is, hogy egyetlen egy darab mikroba is képes megbetegíteni és megölni egy embert! Vagy legalábbis az emberek valamekkora százalékát a kb. 0 és a majdnem 100 % között. Lehetnek az adott kórokozóra véletlenül fogékonyabb és kevésbé fogékony emberek, és a szervezetbe bekerülő kórokozók száma is véletlenektől függhet.

Ne feledjük: egy ember már meghalt, akinek a rendelkezésére álló orvosi ellátás valószínűleg meghaladta bármelyikünkét. Remélhetőleg a többi 30 nem fog. De ha több haláleset is lesz, akkor vajon azt be fogják-e jelenteni, vagy inkább nem keltenek pánikot?

Szóval mindenki hasszánja ki az időt, akarom mondani használja ki... Akad itt egy szép hölgy, aki épp rám vágyik? :-DDDDDDD :-DDDDDDDDD DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD (Bocsi azoktól akik épp most haraptak a citromba)

Holnap folytatni fogom egy nagyon szerteágazó és érdekes gondolattal: az életünkben jelenlévő, és kiküszöbölhetetlen kockázatokkal. Elkeserítő az az mérhetetlen ostobaság és elhallgatás, ami ezen a téren a médiából árad. Arról van szó, hogy semmi sem abszolút veszélyes vagy abszolút veszélytelen, hanem különböző mértékben veszélyesek. Sajnos, akik hajlandók gondolkodni, azoknak meg nem magyarázza el senki.