Beszéltünk már errôl a barátommal, de akkor sem tudom pontosan a választ, mikor ilyen történik, csak most elgondolkoztam.

Már említettétek, hogy a helyzettôl is függhet. Engem nagyon zavar pl., ha közben mászkál kinn a fél családom, elkezdek nem odafigyelni, és valahogy elmúlik az a hangulat, elmegy a kedvem. Akkor észre sem veszem, de leállítom, ô pedig nem érti (persze, hogy nem) mi történt velem. Ez csak egy indok lehet, az sem teljes...

"csak nem szabad lustának lenni és tényleg akarni kell!!"
Szerintem ez nem lustaság kérdése. Persze, hogy akarni kell, meg odafigyelni, de ha a hangulatod változik meg közben (egy nônek nem szabad gondolkozni közben :) ) ott a bibi.

"a ffiak akkor is képesek elmenni, ha fáradtak"
Mi nôk is, csak lásd Rozmaringot, akarni kell.
Sokszor vagyok fáradt, mikorra odajutunk, hogy összebújhatunk végre, de többnyire úgy szokott történni, hogy elkezd csókolgatni, simogatni, mesél nekem. Én nyögök, hogy fáradt nô vagyok...aztán jól összegabajodunk, mert kiderül mégsem annyira :)

aliz_