hali, folytatom.

2.) Alföldy Zoltán , Nász István : Mikrobiológia , Medicina Könyvkiadó , Budapest , 1978.

------------------------------------------- Idézet --------------------------------------------

5.2.5.1.1 Bacillus anthracis

A lépfene a háziállatok és az azokkal foglalkozó emberek régóta ismert, veszélyes betegsége. Történeti érdekessége, hogy a bakteriológia elvi és módszertani alapjait Pasteur és Koch a lépfene kórtanának tanulmányozása során fektették le. A kórokozót 1876-ban Koch izolálta.

Morfológia.
Az egyik legnagyobb méretű, betegséget okozó baktérium. A pálcák hossza 3-8 mikron. Az egyes pálcák vége élesen levágott, tenyészetekben hosszabb láncokat és ovális alakú, centrálisan elhelyezkedő spórát képeznek, amely a baktérium testét nem deformálja. Tokos baktérium. A tok anyaga d-glutaminsav polipeptid.

Tenyésztés.
A B. anthracis a legkülönbözőbb táptalajokon tenyészthető. (..... itt kihagyok ....)

Rezisztencia
A vegetatív alakoké nem nagyobb, mint általában a nem spórás baktériumoké. Spórái beszáradt állapotban azonban évtizedekig életképesek maradnak. Elpusztításukhoz legalább 10 percig tartó forralásra van szükség; szárazhőben 160 fokon 2 óra. (!!!!) A dezinficiensek közül a formalin és a klórszármazékok a legmegbízhatóbbak.

Állat-pathogenitas
A B.anthracis gyakorlatilag az összes emlősökre pathogen. A háziállatok közül a legfogékonyabbak a kérődzők: a szarvasmarha és a juh. A beteg állatok ürülékével, vizeletével a szabadba került és ott bespórásodott kórokozó hosszú ideig, évekig veszélyt jelent és fertőzi a legelőket és azok takarmányát. Ezzel fertőződnek az állatok.

A szervezetbe jutott baktériumok nagyon gyorsan elszaporodnak, s úgyszólván órák alatt az állat halálát okozhatják. A tenyészetekben toxint nem sikerült kimutatni és ezért hosszú ideig az állatok pusztulásának okát nehéz volt értelmezni. Csak nem régen derült ki, hogy a szervezetben szaporodó baktériumokból mérgező hatású, protein jellegű és antigén tulajdonságú anyag szabadul fel.

Ember pathogenitas
Emberben a betegség képe háromféle lehet: bőr-, tüdő- és bélcsatorna-anthrax.

A bőr-anthrax a leggyakoribb. A fertőzés területén elhalásos pustula maligna keletkezik. Az elváltozás közepe, a vérzés és elhalás következtében fekete ("pokolvar"), körülötte piros udvar látható. A folyamat súlyos esetben sepsisbe is átmehet.

A tüdő-anthrax A spórák inhalációjának következtében keletkezik. A vérzéses-savós jellegű bronchopneumonia könnyen átmegy általános fertőzésbe. A múltban a betegség minden esetben halállal végződött.

A bélcsatorna anthraxa emberben igen ritka, (nono! majd lesz ilyen is, csak várjuk ki???) diagnózisára rendszerint csak a betegség halálos kimenetele esetén gondolnak.

A fertőzés forrása.(..... itt megint kihagyok, már volt az 1. pontban. ....)

------------------------ eddig a 2. idézet ----------------------------------------------

Holnap folytatom a tanulságokkal. Érdemes ezeket figyelmesen elolvasni, nem emeltem ki semmit (és nem is változtattam semmit).