Nem tudom miért, de ránk csak úgy ragadtak az elmebetegek. Egyáltalán nem néztünk ki túristásnak, no fényképezőgép, szakadt farmer, kockás ing. Az utikönyvet sem vittük mindenhova magunkkal. Lehet, hogy ez abból adódott, hogy férfi nélkül voltunk, 2 nőci. nem tudom, a lényeg, hogy naponta legalább 10-en ránk akaszkodtak.
Jártam már Marokkóban, ott is hátizsákosként, nem szervezett úton módon, de ott az emberek nekem sokkal jobban tetszettek, kifejezetten kedvesebbek voltak, pedig azt hittem, az arabok utálják a nőket. Oké, ott is köpködtek, de korántsem annyian, mint Portugáliában. Portugálul meg tényleg csak néhány alapszót tudok.
Most lettek készek a képeim, és ahogy végig néztem őket, ismét tudatosult benem, hogy nagyon szép helyeken jártam, és valójában tényleg milyen kis romantikus hely is az az ország.De mondom, a korábban leírtakra nem voltam felkészülve, ezért is érintett ennyire kellemetlenül.
Ki az az elefántember? Lehet, hogy ővele nem volt szerencsénk...