Szia K. N. Zordonbordon

Laikusan tökéletes amit irtál.

Mint minden ez is a relativitás kérdése:

mennyi energiát tud egy egy pixel az adott pillanatban begyüjteni (minél nagyobb annál többet).
Nyilván, hogy kis energiát nagy erösitökkel kell azonnal erösiteni, hogy abbol még maradjon valami a képfeldogozásra is, és megint a relativitás kérdése jut elötérbe, ha olyan algoritmust választanak, amivel több idö jut egy egy cella leolvasására, erösitésére, akkor ott jobb képet kapsz. (nyilván ennek a választásnak is megvan az ára).
A digitális szürönek meg mégegyszer annyi idöre van szüksége mint a sima feldogozásnak, hiszen itt összehasonlitják a két egymásutáni képet, és azok kaotikus részeit (a zaj, mert az ugye minden pillanatban változik) egyszerüen elhagyják. Ez jelentösen stabilizálja a képminöséget, de ebben az esetben kétszer gyorsabban dolgoznak a processzorok (lásd fenn a relativitás elméletét -azaz kevesebb idö marad az erösitésre - nagyobb zaj).

A problémát kézenfekvöen csakis az energiaforrás (CCD) hatásosságával lehet növelni, azaz nagyobb CCD, nagyobb pixel, lencse a pixeleken (hogy csakis a pixelje szedje össze a fénysugarakat, a maradék CCD felület meg maradjon sötéten stb.