Debrecen, Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium.

Az undok, "lesből támadás" jellegű röpdolikra előszeretettel kerítettek úgy sort, hogy óra után a vezetőtanár utasította rá a gyakorló kistanárt, hogy miből és hogyan írasson a következő órán. Az én iszonytató vénasszonyom elszámította magát, mert a következő irodalom óra ugyan csak két nap múlva került sorra, de másnap nyelvtant tanítottam ugyanabban az osztályban és két mondatban, pontosan, nyíltan, a vezetőtancsi jelenlétében közöltem velük, mire számítsanak irodalomból. (Néni utána tajtékzott, hogy hogy merem összekeverni a két tárgyat, mikor nem az a feladatom!) A jelek szerint a kölkök azért nem vitték túlzásba a felkészülést. :)) Ennek egyébként az volt a célja, hogy a sokszor jóval rátermettebb kistanárokat nehogy megszeressék már a diákok.

Csak azért nem írom ide a debil vénasszony nevét, mert a férjeura történetesen a legfelkészültebb 5 prof között volt, s én szeptemberben örültem is a beosztásnak, mert gondoltam, ha a felesége feleannyira értelmes, sokat fogok tőle tanulni. Estem is pofára, ahogy kell!

Ez a nőstény egyébként arra is képes volt, hogy a nyolcadik hónapban levő évfolyamtársunkkal szemben leült az asztalhoz a tanári előtt és se szó, se beszéd, rágyújtott, majd fújta bele a füstöt a várandós asszonyka arcába. Még csak annyi kultúrmáz se volt a suttyón, hogy legalább megkérdezte volna, hogy rágyújthat-e. Akkor legalább lett volna a csajnak ideje kimenni, mert abban az idióta hierarchiában természetesen eleve elképzelhetetlen lett volna, hogy nemet mondjon. Sebaj, vezetőtanárnő imígyen legalább demonstrálta, ki is az úr a háznál! Szegény professzor úrra azóta is csak szánalommal tudok gondolni, mert ő igazi européer volt, a legkifogástalanabb fajtából. Képzelem, mit szenvedhetett ennek a barbár nősténynek a folyamatos jelenlététől... Ugyanez a nő pl. egy kopogásra képes volt kiüvölteni a tanári ajtaján, hogy "Bújj be!", majd kicsit sem vette észre magát, mikor kiderült, hogy hivatalos ügyben keresnek valaki mást. De képes volt "...ka!" felkiáltással felvenni a telefont is, épp csak egy másik tanárt keresett valaki, nem házon belülről. Angolból meg kifogtam egy olyan csajt vezetőtanárnak, aki maga is enyhén beszédhibás volt, anyanyelvén is. Nem igazán bíbelődött vele, hogy a this meg a thief első mássalhangzóit zöngésség szempontjából másképp ejtse, vagy legalábbis ne d-nek és t-nek. Amikor véletlenül egy anyanyelvű keveredett oda, akkor kínosan ügyelt rá, de akkor is becsúszott egy-két iszonyat. Most képzeld el a helyzetet: az orrod előtt egy kissrác iszonyat pocsék kiejtéssel hablatyol valamit, amiben se alany, se állítmány. Közben a hátsó sorból figyel az a tanár, akitől a hülyeséget tanulta, s aki mellesleg majd megítéli, hogy Te hogyan tudsz tanítani. Korrigáld, ha mered! Mit mondjak, olyan frusztrált voltam, hogy annál pocsékabbul akkor se taníthattam volna, ha előbb kerékbe törnek... Még szerencse, hogy előtte-utána szereztem elég hasznos tapasztalatot gimiben, nyelvsulikban, magántanárként stb...

Csót és kellemes hétvégét!
b