lényeges dolgot mondasz. nem kell megérteni valamit ahhoz, hogy tagadni lehessen, csupán a nyelv szintaktikáját kell ismerni. ez csábít - és tesz képessé - arra, hogy akkor is ellenkezz, ha nem elmondani akarsz valamit, csak válaszolni. valamiért mégis úgy érzem, hogy olyan ez a jelentés számára, mint a génállománynak a mutáció. a hasonlat persze sántít, de most nem jut eszembe jobb. kifejtem jobban: ha két vélemény (melyet a korábbi tapasztalatok alakítottak ki) összecsap, az mondjuk a természetes kiválogatódás, vagyis győz az erősebb. de ha szinte véletlenszerűen megváltoztatjuk a jelentést hordozó formát (egy "nem"-mel) akkor lehet, hogy valami új, még erősebb jön létre (ami lehet, hogy senkinek sem juttt volna eszébe, ha pusztán a tapasztalatai akarja szavakba önteni).