Elhunyt Simonyi Károly akadémikus; a fizika és a villamosságtan világhírű
tudósa, mérnökgenerációk legendás tanára október 18-án lett volna 85 éves
- tudatta a Magyar Tudományos Akadémia sajtótitkársága. Egyik fő műve a
négy magyar és három német kiadást is megért A fizika kultúrtörténete.

Simonyi Károly - akinek nevét egy róla elnevezett égitest is megörökíti - életútja
Egyházasfaluból indult.
A Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet, és egyidejűleg a pécsi
egyetemen jogtudományi doktorátust.
A Műegyetem Atomfizika Tanszékén dolgozott, ahol aktív részese volt az első
Föld-Hold radarkísérletnek.
Négy éven át a soproni kar Elektrotechnikai Tanszékét vezette. Ott alkotta meg az
első magyarországi magfizikai részecske-gyorsítót, amelyért 1952-ben
Kossuth-díjat kapott. Ennek köszönthetően Budapestre került, megalapította az
egyetem Elméleti Villamosságtan Tanszékét és a Központi Fizikai Kutatóintézet
atomfizika osztályát.
1956-ban a kutatóintézet forradalmi bizottságának vezetőjévé választották, amiért
egy év múlva el kellett hagynia az intézetet, sőt, nemsokára fel kellett állnia az
általa alapított tanszék vezetői székéből is.
A tudományos közéletből visszavonultan is alkotott. Egyik fő műve az azóta négy
magyar és három német kiadást is megért "A fizika kultúrtörténete" című munka
ezekben az években született.
Simonyi Károly 1993 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja, számos hazai és
nemzetközi kitüntetés tulajdonosa. Munkásságát a Kossuth-díj mellett Állami
Díjjal, Magyar Örökség Díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje,
az MTA Aranyérme kitüntetéssel is elismerték. Elsőként nyerte el az 1996-ban
odaítélt "Év Ismeretterjesztő Tudósa" címet. Tagjai sorába választotta az Európai
Tudományos és Művészeti Akadémia is.

MTA