Na most a már végleg elhomályosult emlékeimet elővéve...
Egyáltalán nem éreztem hitelesnek az alakításokat, ez perzse hülye kijelentés, mert a szerepek maguk is zavarosak voltak. Nehéz lehet jó színésznek lenni, ha ilen szar szerepeket írnak, de attól nem lesz valakinek jó a szövege, hogy bárgyú kecskerímekben beszél és magára vesz egy napszemüveget/sárgára festi a kecskeszakállát. (A Eémember gitárosa se azért jó fej, mert fehérre van festve a szakálla, sőt, még az sem biztos egyáltalán, hogy jó fej.) Rám nem tett olyan lehengerlő hatást a főszereplő, mint kellett volna, azt hiszem, túl emészthetőre akarták finomítani a karaktert, hogy azok is szeressék, akiknek nem jön be a telepi suttyó stílus, de egy kicsit túllőttek a célon. A csinos Mannácska (Kreiter Éva talán) meg úgy tűnt, mosolygással akarja kiváltani a színészi játékot, nem éreztem mögötte semmilyen jellemalakítást, mintha beállt volna pár fiatal színész a kamera elé, csak nem tudták, hogy megy a felvétel... Néha vicces, ahogy szórakoznak, de nincs egységes koncepció, semmi összefüggést nem látok a jelenetek között. Álomképnek nagyon gyenge például a matekórás szín, hamisak még a kisgyerekek is, ahhoz képest, hogy az életet akarja bemutatni a film nyilvánvalóan, idealizált szereplőkkel dolgozik a kisgyerekeket is beleértve. Nagy nevek is vannak a stáblistán, kár, hogy nem is szerepelnek, csak egy-két másodpercet...
Ez nem lett valami összeszedett, biztos találsz majd olyat, akinek jobban tetszett a film, én nagyon érzékeny vagyok a gyengén megírt limonádéra. A legjobban az angol feliratozás idegesített, mint azt már említettem és a nyilvánvaló hazugság, hogy az élet az ilyen meg olyan szép. Leggyengéb jelenet: a Pizzás önreflexíve a film forgatására betéved és találkozik (vagy csak meglátja?) az őt alakító filmsztárt. Legvontatottabb rész: első háromnegyed óra. Pozitívum: itt-ott jó zene (nem az összes).
Nem tudom, kit alakítottál és ne vedd személyes sértésnek, hogy a pizzásasszonyt, vagy a szörfös havert vagy másokat (Szacsvay stb) meg sem említettem, de tényleg nem sokra emlékszem az egészből. Kár, hogy azt hitték, a játékos vágásokkal és egyéb technikákkal elsikksztható a jó színészi játék. A Csinibaba is ilyesféle trükkökkel készült, mégis jó a sztori, jók a színészek, jó a korkép.

Az elözö hozzászólásokra még legyen szabad reagálnom, amenyiben Cserhalmi György nem nagy, sőt kiejezetten másodvonalas (bár agyonreklámozott) színész.

Tintás