...én csak egy elnyomott vagyok, de mondandód egy részével, annak emberi oldalával egyetértek...

...megértem azonban azt is, hogy egy hatalmi vágyakkal élt embert - mert mi más lehetett volna egy Eygkori Pest Megyei MSZMP fűrer, majd az Antall kormány idején koöztársasági megbízott, míg legutóbb a Környezetvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt - halála után "elővesznek"... ez nem ok persze mocskolódásra, nem ok azonban a szemérmes hallgatásra sem...

...a gyász szentsége... a halál egy állapotváltozás, amit az emberek többsége nehezen emészt meg, vesz tudomásul, különösen, ha személyesen érinti... nekem is össze-össze szorul a torkom, ha Édesapám jut eszembe valamiről, pedig 16 éve halt meg... sokan épp az ilyen érzések, félelmek emiatt menekülnek a vallások transzcendenciájába, amit aztán a vallásokból élők jól ki is használnak... volt már mindenki egyházi temetésen, hallott papot a halott felett az élők és jelenlévők "bűnösségéről" beszélni...

...s mivel a halál nagyon mélyen érint sokakat, ezzel játszani, sértőn, tiszteletlenül bánni otrombaság...

...élt ez az ember, tett jót, tett rosszat, most meghalt, ettől még lehet és kell is elemezni a dolgokat, mert ilyen az életünk... abból tanulunk, amit megéltünk... aki hátra is néz, kevesebbet botlik...

No de ettől függetlenül - és minden a most elhunyt és az itt mindjárt megemlítendő nevek közötti minden párhuzamállítás gyanúját előre elutasítva - Te bárki, mondjunk szélsőségeket: Lenin, Sztálin, Hitler, Rákosi halálára is azt mondod, hogy nyugodjék békében, oszt annyi?