Emberek!
Mi barom azt már megszoktuk, hogy az emeberek életükben nem képesek emberként viselkedni egymással. Nem tetszik, nem szeretjük, de reménykedünk, hogy az emberiség lassan kinövi majd. De a kettős gyomrunk sem veszi be azt, hogy egymás tragédiájával szórakozzanak. S egy ember halála tragédia, mi barmok így véljük.
Álljunk meg, hajtsuk meg fejünk, gyújtsunk gyertyát, mondjunk imát, kaddist az emlékére.
Mert a halál ideje elsősorban a családról szól, s a családnak segítségre van szüksége a tragédiában. A fiam most, hónapok múltán is megkönnyezi a nagyapja halálát, s a ki apámmal szórakozik, az elsősorban a fiam gyászát veszi semmibe.Ha vígaszt nem tudsz nyújtani, akkor legalább a gyász szentségét ne sértsd meg.
Tiszteljük meg egymás családját ennyivel.
Tisztelettel: mtnb