Érdekes. Én úgy emlékszem, nem fikáztam. Sőt, szerintem dícsértem. Hatalmas szíve van, nagy kitartása, elképesztő futóteljesítménye és elszántsága. Ilyenekre emlékszem. Valamint arra, hogy leírtam, hogy szerintem nem tehetséges. Amit elért, azt kemény munkával érte el, ami még inkább tiszteletre méltó a szememben.

Különben sokan vannak ezzel így. Én például sosem voltam különösebben tehetséges, és a szorgalmam is valahol középtájt volt. A legtehetségesebb sportoló, akit ismertem, az osztálytársam, Lichtenberger Attila volt. Neki viszont olyannyira nem volt szorgalma, hogy tényleg sikerült eltékozolnia a tehetségét, mind fociban, mind kosárban. Vagy itt vagy például te. Neked is látványosan sok tehetséged volt szerintem. Hogy mit kezdtél vele, azt nem tudom. Szerencsére nem a sportot tekintem az élet legfontosabb területének.

Különben érdekes ez a rokonszenv-ellenszenv dolog. Nekem például valóban rokonszenves voltál. (Félreértés ne essék, Csillik Áron is az volt mindig.) A saját 17 éves kori önmagamat elég gázos figurának tartom, de erről már sokszor és sok helyen írtam. Viszont most 27 vagyok. Remélem érted, mire gondolok.

Neheztelés a történtek ellenére sincs bennem, ha ez számít neked egyáltalán valamit. Sőt, még egy korsó sört is szívesen meginnék veled, ha lenne hozzá kedved.

üdvözlettel:

Pártos, a köcsög, baromarcú állat