Lehet, hogy meglepően fog hangzani tőlem, de szerintem sem ártana valamilyen __kultúrált__ formában megemlékezni az I. vh-t követő békeszerződésekről. Megmondom miért. Az a tapasztalatom, hogy Nyugaton még a műveltebb emberek sem tudják igazán, hogy mi az oka a Kelet-Európában és a Balkánon tapasztalható feszült nemzetiségi ellentéteknek. Az egészből csak annyit látnak, hogy a keletiek másra sem vágynak, csak hogy egymás torkát átharaphassák. Az fel sem merül bennük, hogy esetleg nem jószántukból teszik ezt, hanem mert náluk nagyobb hatalmak annak idején "bölcsen" huzigálták meg a határokat. Ha tényleg az a szándékuk, hogy minket magukba integráljanak, nem árt ha ismernek minket. (Persze nem tudom, hogy egy átlag francia pl mit tud Görögországról...)
A probléma az, hogy ha egyedül állunk neki megemlékezni, az olyan lenne, mint mikor a koldus kiáll mutogatni a sebeit. ("Idenézzetek, nem csalás, nem ámitás nincs meg a fél kezem!") Csak úgy menne a dolog, ha a szomszédokkal együtt emlékeznénk meg arról, hogy melyik országnak mennyi kára származott
a rájuk erőltetett mesterséges korlátokból.
(Ld. még Jugoszlávia)
Ez persze teljesen illuzórikus a jelen körülmények között...