És nem vesz rajtuk erot a halál.
Olybá vétetnek majd a pore holtak,
mint lakói a szélnek, s esti holdnak;
míg csontvázuk letisztogatva korhad,
csillag gyúl ki könyökökön, s lábfejen;
ki elveszti eszét, majd észre tér;
ki tengerbe vész, ismét partor ér;
szeretok halnak, él a szerelem;
és nem vesz rajtuk erot a halál.

És nem vesz rajtuk erot a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
nyugosznak, holtuk meddo nem marad;
kínpadra vonva, hol az ín szakad,
s a kerékre kötve, meg nem törhetok;
kezük között kettéhasad a hit,
s orszarvú bunök testüket átdöfik;
minden széthull, de ellenállnak ok;
és nem vesz rajtuk erot a halál.