Hehe - az én másik szakom szintén a latin volt; ezt sikerült is egy év után lepasszolnom. Egyrészt nem ment igazán, másrészt pedig eltűnődtem, hogy: 1. taníthatom gimiben (ilyen szinten még sikerült volna elvégezni), 2. lehetek tudós (na, ehhez már kevésnek éreztem magam). Egyik sem garantálta volna saját magam, majd később családom eltartását, az életben való boldogulást, az előrejutást anyagi téren.
Mindazonáltal a mai napig örülök (sőt, büszke vagyok rá!), hogy öt évig tanultam latint, de az elborult/elvont bölcsészekre, a nagyképű/megjátszós bölcsészekre, a kirekesztő, világmegváltó, magukat minden más felsőoktatási intézménybe járó emberi lény fölé elhelyező bölcsészekre a mai napig undorral gondolok vissza.
És ilyen meglehetősen sok volt az ELTE BTK-n, legalábbis amikor én jártam (1980-as évek második fele, 90-es évek eleje).
a