A lényeg nem ez! Korábban már leírta valaki, hogy egy objektum tulajdonságai függetlenek az azt megfigyelő személytől. Egyszóval a tudat kritériuma nem az, hogy Te - mint külső szemlélő - elismered a létezését valamely gépben/állatban/emberben vagy sem. Avagy az a Zen-Buddhista, aki mozdulatlanul ül a szikla tetején és csendben a semmibe réved, számodra nem rendelkezik tudattal csak azért, mert nem látod semmi jelét?
Igazad van, ez puszta filozofálgatás, de azt azért nem mondanám, hogy semmi értelme - jóllehet az MI fejlesztését valószínűleg nem nagyon lendíti előbbre.

Ennyire azért nem kellett volna szó szerint venned a tükrös példát: a tudat nem az, hogy hangosan és tagoltan - mások számára is jól hallhatóan - kijelented a tükör előtt hogy "az ott én vagyok" (ezzel is bizonyítva saját tudatod létezését környezeted számára), hanem maga a tény hogy felismered: a tükörben Te mint élményekkel, fogalmakkal, képzetekkel és képzelettel bíró lény vagy látható. A tudatod megléte szempontjából mellékes, hogy a környezeted erről a felismerésről tudomást szerez-e, avagy sem.
A "csipogó robotod" éppen ezért nem jó példa a "kisujjból való cáfoláshoz"...
De erről tényleg a végtelenségig lehetne filozofálgatni.

"A sakkjateknak az en definiciom szerint nincs semmi koze az intelligenciahoz..."

Az "én definícióm" szerint viszon van. :-P

"...mert az altalam vegzett Turing teszten, ami nyelvi feluleten folyik, egy sakkprogram azonnal megbukik."

Ezt nem nagyon értem. Miért bukna meg? És különben is, hogyan tudsz egy sakkprogramot nyelvi felületen Turing-tesztelni? Megkérdezed a sakkprogramtól, hogy mi a véleménye Bach zenéjéről? :-)
Egyébként meg, tudod ez olyan dolog, hogy "kellően célirányos" tesztkérdésekkel _bárkiről_ be lehet bizonyítani hogy nem intelligens.

A sakkprogramok "intelligenciája" számomra nem a másodpercenként végrehajtott vizsgálatok számában van, hanem abban a tényben, hogy terveket gyárt és mindenkor ezen terveinek célirányos megvalósítására törekszik.
Nem tudom milyen mélyre ástad magad a sakkprogramok "lelkivilágában", de manapság már igen összetett kiértékelőalgoritmusok léteznek, amelyek nem csupán számítási kapacitásra építenek, hanem a játékfák hatékony kezelésére is. Én tartózkodnék attól, hogy egy laza kézlegyintéssel félresöpörjem ezeket a fejlesztési eredményeket mint "altalanos iskolas szamara is trivialis" algoritmusok gyűjteményét...

"En ha Turing tesztet csinalnek abban olyan pszichologiai fogasok lennenek, hogy Eliza az elso percben kiesne."

No, álljon már meg a fáklyásmenet!
Ne keverjük bele a pszichológiát a dologba! Az MI egy tökéletesen érzelemmentes "szerkezet", amelynek se nem célja se nem feladata, hogy mindenféle fúrmányos pszichológiai trükköket emberi módon lekezeljen! Ilyen alapon már akár vérnyomást is mérhetnél rajta.
Amennyiben betartod a "játékszabályokat", garantálom neked, hogy nem fog lebukni egy agyasabb csetbot a teszten (itt persze most nem feltétlenül a 1960-as években kifejlesztett Elizára gondolok, bár "ő" is elég meggyőző).
Szóval fenntartom: a Turing-teszt régen lejátszott.
De ha tudsz, győzz meg az ellenkezőjéről.
Ha lesz rá időd, beszélgess el egy csetbottal, aztán másold be a párbeszédet, és mutass rá a beszélgetés azon pontjaira, ahol szerinted megbukott a robot. De semmi pszicho-trükközés!