megpróbáltam végiggondolni a felvetéseidet, hátha tudok röviden és tömören válaszolni, de végül úgy döntöttem, hogy csak sorjában...
tehát:

"Ezzel az a gond, hogy elméletben az emberi agy működésének is megismerhetnénk minden paraméterét"
ez egy más természetű probléma, de ez szerintem nem igaz. elsősorban azért, mert a paraméterek real-time változnak (tanulás, pillanatnyi ingerek), leírásukra egy az emberrel azonos komplexitású dinamikus modell kellene. a kérdésünk szempontjából ez azért nem fontos, mert a "cél" szónak elsősorban nem leíró funkciója van, mégis tudunk következtetéseket levonni belőle (persze ilyenkor többnyire saját magadból kell kiindulnod).

"Ebben az értelmezésben érzem szükségét annak, hogy valamiféle új szóval jelöljük ezt a jelenséget, hiszen az egysejtű jövőbeli cselekedetei nagyban függenek attól, hogy milyen is az a mechanizmus. (Hasonlóan az emberi cselekdetekhez, hiszen azok is nagyban függenek attól, hogy mi a cél!)"
nem a céloktól függenek, hanem a "cél" segítségével te meg tudod jósolni a cselekedeteket. azért, mert ha tudod, hogy xy enni akar, elég felidézned, hogy ilyenkor te mit csinálsz és nem kell tudnod azt, hogy xy éppen milyen külső-belső paraméterekkel rendelkezik.

na most eszembe jutott egy hasonlat: fogd fel úgy a "cél" szót, mint egy programot, ami benned lefut, ha azt hallod, hogy xy-nak "C" a célja. ekkor az agyad úgy tesz, mintha neked lenne ez a célod, és kiszámolja, hogy te ekkor mit cselekednél. ezt még helyesbíti azzal, amit xy-ról általában tudsz, és megjósoltad, hogy mit fog tenni xy céljának elérése érdekében. a fontos ebben az, hogy ezt csak valamilyen konkrét és kommunikálható "C" esetében tudod megtenni. tehát "C" nem írhatja le xy minden paraméterét, és az a fontos, hogy nem is ez a feladata. a feladata a kommunikáció, vagyis az, hogy számodra elegendő információval szolgáljon ahhoz, hogy ki tudjál számolni egy cselekvési variációt.

tehát a "cél" nem az az információmennyiség, ami alapján egy gép pontosan ki tudja számolni a legvalószínűbb cselekvési variációt (ez lenne xy összes belső-külső paramétere), hanem az az információmennyiség és -struktúra, ami alapján TE ki tudod számolni. nagyon nagy a különbség.

ezért mondja dennett azt, hogy molekulák, elemi fizikai kölcsönhatások szintjén nem lehet értelmezni a "cél" fogalmát, tulajdonképpen rámutatni is talán csak egy kimerevített pillanatban lehetne. ezért nem lehet egy statikus definíció keretei közé szorítani.

"Lehet úgy is nézni, hogy a Mari néninek nincs célja-hiszen csak egy bonyolult darab atomkupac. Igazunk is van, hiszen nem csinálhat mást, mint amit a fizikai törvények előírnak neki."
Ez nem igaz! Abban az atomkupacban a boldba menet, bele van kódolva, hogy mit akar később venni, tehát célja mindenképp van!"

de igaz. mint atomkupac nincs célja, de ha neked azt mondom, hogy mari néni éhes és szereti a csokit, akkor TE (mint dinamikus modellező) ezek alapján a paraméterek alapján tudni fogod, hogy mit fog csinálni. a "cél" erre használható.

Az lenne a megoldás, hogy az embernek sincsenek céljai? De ez nem igaz, hiszen, ha nem lenne célom, hogy írjam ezt, nem írnám.

pedig ez a megoldás. azért mondod (és gondolod) hogy célod van azzal, hogy leírod, mert ha én írok és te nem feltételeznéd reflexszerűen hogy célom van vele (és nem csak az ujjaimat tornáztatom) akkor nem tudnál rá válaszolni.

tulajdonképpen még az elején kijelentettem, hogy az emberi, állati célokat az választja el a taxis céljától, hogy az idegrendszerben rá lehet mutatni, ez talán nem is egészen igaz, de a fontos az, hogy a megközelítés sem volt helyes. a cél nem a valóságnak egy részletét írja le, hanem egy utasítás az emberi agy számára.