Ti mennyire vagytok a drasztikus megoldások hívei?
Röviden a probléma: Lakik a házunkban egy 10 éves kutya, akit immár kilenc éve láncon tartanak. A kutya egy éves koráig szabadon járt kelt, olyan volt mint egy energiabomba, igazi társasági lény, folyton rohant és játszott. Egy baj volt csak vele, mindenkit megharapott, ezért láncra kötötték.
Egy ikerházhalmazszerűségben lakunk, és mivel a kutya nagyon rövid láncon volt, körülötte meg rengeteg bokor én gyakorlatilag kilenc éve nem láttam. Most elmentek nyaralni a gazdái és aki eteti, az szabadon eresztette és teljesen elszörnyedtem. A kutya alig bír járni, bár nagyon akarna játszani és futni, de az elhanyagolás és a mozgáshiány miatt borzasztóan leromlott az állapota.
A gazdáival nem vagyok túl jóban, így azt találtam ki, hogy ellopom és új gazdát keresek neki.
Egyrészt szükségem volna a tanácsotokra: ugye jóval kisebb megrázkódtatás egy 10 éves öreg kutyának a váltás mint amennyi öröme származik a mozgásból és a gondoskodásból?!
Másrészt ha véletlenül van közöttetek (szkeptikus vagyok, de hátha) egy igazi önzetlen állatvédő, akinek az az öröm amikor a kutya jól érzi magát és vállalja azt a mazohista dolgot hogy befogad egy állatot amelyik 1-2 év múlva elpusztul, akkor az ne habozzon szólni.
Monthy