Nem szeretem amikor csak egy-két ember tartja fenn a topicot... inkabb nem irok bele.
Mi jol vagyunk, leguan teljesen a nagylányomhoz szokott, aki minden szabadidejeben vakargatja, simogatja es finbomsagokkal tömi. lassan már nincs is kedve egyedül enni és ha a bőrünk melegét érzi, akkor elalszik.
Pókokat kicsit átcsereberétem a kedvesemmel. Azok közül, amelyek nálam vannak, a legszimpatikusabb az avicularia versicolor, csodálatos szineivel már igy fiatalkorban is, jó étvágyával, szép hálóival és nyugis természetével.