Üdv Thoughts!

Az állatok morfondírozásáról. Bocs, ha esetleg már írtam Konrád Lorenz által leírt kis történetet, de ide mindenképpen ide illik.
Nem szó szerint idézek, csak tartalmilag.
Egyszer (nem tudom, milyen fajta) akváriumi hallal történt az eset. Ennek a fajtának az a tulajdonsága, hogy a kicsinyeit (rendszerint az apa-hal) a szájába gyüjti és pihenéskor ott tartja öket biztonságban.
Namármost egy ilyen "begyüjtés" alkalmával, amikor az apa- hal az összes kicsit behappolta, egy ördögi gondolattól sugalva Lorenz a vízbe szórt haleledelt. Az apa-hal gondolkodás nélkül azt is bekapta.
A dilemma most kezdődött. A hal pontosan tudta, hogy a szájában egyszerre két különböző dolog került: amit védeni kell és amit megenni. Hosszu másodpercekig kiguvadt szemmel GONDOLKODOTT, TÖPRENGETT. Mindenesetre lemerevedett és minden bizonnyal mérlegelt.
Aztán döntött: mindent kiköpött a szájából: kicsinyeket, ételt. Aztán az ételt befalta, a kicsiket pedig újra begyüjtötte.
Lehet értékelni, annak ellenére, hogy sem nem macskáról, sem nem kutyáról van szó...

Mindenesetre szerintem az embernél is van, hogy "csak úgy" megérlelődik benne valami, minden tudatos saját értékelés nélkül. És állatnál is lehet olyan szituáció, amikor saját maga egyéniségének kell döntenie.

oncogito