Bard:
Ez jó kérdés, bár kicsit elbizonytalanodtam, tényleg jó alapokra építem-e az érvelésem komoly támadási felületet nyújtva. :-) Mindegy nekem legalább logikusnak tűnik amit írok, hátha van benne igazság és mint gondolatkísérlet legalább nekem tetszik :-)
Az egyenloség az a lehetoségek elvi egyenloségét jelenti, a szabadság pedig a lehetoségek mennyiségét. Miután az emberek csak elvileg egyenloek, a szabadság növelése csak egy réteg számára érezheto, így az egyenloség még jobban csökken, még inkább elvi lesz. Az egyenloség növelése - mint ahogy azt jól meg lehetett figyelni 40 éven át - azt jelentette, hogy mindenkitol elvettek lehetoségeket - csökkentették a szabadságot. Most úgy érzem kezdünk átbillenni a másik oldalra. A testvériség a leghomályosabb pontja az egésznek, tegnap óta nem tudom eldönteni, hogy viszonyul a lehetöségekhez, talán a kiegyenlítést szolgálja (a jobb helyzetben lévök segítenek a rosszabb helyzetben levökön), ugyanakkor akadályozza egy-egy csoport hirtelen elöretörését a hierarchia segítségével, így stabilitást nyújt.

Megpróbálom leginkább mit értek szabadság alatt:
Az ember önrendelkezési joga, jog arra, hogy más ne szólhasson bele az életembe, .
Pont itt van a gondom: meddig nem szólhat bele más az életembe?
Beleszólhatnak-e hitembe?
Beleszólhatnak-e a szexuális életembe különös tekintettel a házasság elöttire?
Beleszólhatnak-e abba, hogy merre utazom a nagyvilágban?
Beleszólhatnak-e abba, hogy egyszál fogtömésben sétálok végig a körúton?
Beleszólhatnak-e abba, hogyha van két alkalmazottam, azokat mennyi pénzért mennyit dolgoztathatom?
Beleszólhatnak-e abba, hogy a saját telkemen milyen hangos gépet üzemeltethetek vagy milyen büdös állatot tarthatok?
Beleszólhatnak-e abba, hogy mekkora bicskát hordhatok magamnál?
Bezárathatnak-e elmegyógyintézetbe, ha elborult aggyal az ablakom elött sétálókra lövöldözök légpuskából?
Ezek a kérdések szvsz nem az egyenlöségröl szólnak.

"Ha csak dogmatikus szabadság lenne, az már önmagában is ellentmondás, mert az azt jelentené, hogy semmiféle törvény nem szabályozná az emberi életet, vagyis nem lenne dogmatikus..."
Ez így igaz. Jelenleg mégcsak ott tartunk, hogy azt a dogmát, hogy - bizzuk rá mindenkire mit kezd az életével, ne legyenek korlátok-, nem engedik megkérdöjelezni. Ez természetesem maga is egy korlát, ami megakadályozza, hogy az emberek közös érdekeiket bárkivel szemben érvényesíteni tudják, így az eröszakosabb, gátlástalanabb egyének "szabadabbak" lesznek, még többet megengedhetnek maguknak.

1valaki:
A néger rabszolgákról szóló példád rávilágított az egész kérdés legfontosabb problémájára: az egyén szabadsága és biztonsága (lét és szociális) közötti fordított arányra. Minél jobban csak magával kell törödnie az embernek, annál kevésbé is számíthat másokra. Pl. ha keveset von el az állam a fizetésembol, akkor kevesebbet is kapok mikor szükségem lenne rá. (Kórházat, rendort...) A biztonságérzet hiánya vezet oda, hogy egyre több ember érzi úgy, hogy a biztonsága fontosabb mint a szabadsága. Ez ismét a már jól megtapasztalt kollektivista ideológiák felé hajtja az embereket.

Az arabos mondatodat nem teljesen értem, a kölköt meg tényleg nem tudom hogy bírom rávenni, hogy a kamerák keresztüzében szerezze be az anyagot. :-))

alfredoo:
Az itteni szakszervezetek, akik gyakorlatilag hatalmi szervek voltak a szocializmusban nem ugyanazok mint a nyugati szakszervezetek, amelyek tényleg a tulajdonosok egyéni profitérdekeivel szemben képviseljék a dolgozók érdekeit.

AmBesten, Derek:
Nincs és nem is lesz olyan politikai szervezödés, amely a tevékenységének a hatását írná bele a programjába. A kommunisták sem azt mondták, hogy jól bekorlátozunk mindenkit, hanem hogy mindenki egyenlő lesz. Nem a szabadságnak vagyok ellene hanem a tendenciának, amelynek eleme pl. az amerikai filmekböl ömlő egyéni hös kultusz. Most mindenki egyéniség akar lenni és ö egyedül lenni a gyöztes függetlenül mindenki mástól. De ez nem megy, viszont több hátránya van: kudarcélmény -> depresszió -> magánéleti problémák, mindenáron gyözés ("nem baj ha valami nem etikus, elég ha nem törvénytelen") -> másokon átgázolás, bizalmatlanság ("csak magadra számíthatsz") -> szavazásokon alacsony részvételi arány -> a demokrácia egyre kevésbé demokrácia.
A témafelvezetést én írtam némi saját tapasztalat és különbözö olvasmányaim alapján, a legfontosabbak a következök:
Konrad Lorentz: Agresszió, A civilizált emberiség nyolc halálos bűne;
Csath Magdolna: Kiút a globalizáció zsákutcájából, ebböl különösen David G. Myers amerikai pszichológus The American Paradox: Spiritual Hunger in an Age of Plenty könyvének kivonatolt változata.

Kapanyányimonok:
Csak a pontos definíció érdekében (miután ezt elég sokan használják a világban, érdemes figyelembe venni): a neoliberalizmus az a gazdasági irányvonal, amely az állam gazdasági szerpvállalásának radikális csökkentésére ("Az állam a legrosszabb tulajdonos") irányul, illetve hogy a cégek csak és kizárólag az üzlettel - profittal foglalkozzanak, mad a gazdasági érdekek idövel minden egyéb problémát megoldanak. Magának a gazdasági globalizációnak ez az alapideológiája, érvényre jutásán minden országban keményen dolgozik a Világbank, az IMF és a WTO.
Amit leírtál, azzal egyetértek, ez szvsz normál liberális értékrend.