az Atreides-ház annyiban jó, hogy az ember újra megmerítkezhet a Dűne világában, az ismerős szereplők közt és kibont néhány, a Dűnében csak utalás szintjén szereplő előzményt, olyan, mintha valaki mondjuk megírná A gyűrűk urához regényben a Megye történetét. Irástechnikailag viszont el van szúrva szerintem, túl sok szálon viszi a dolgot, és ettől lapos lesz az egész. Lehetőség lett volna rá pl., hogy a Leto Atreides elleni koholt per egyfajta dramaturgiai csúcspontja legyen az egész könyvnek, izgalmas bizonyításokkal és leleplezésekkel, ehelyett egy hülye deus ex machinával másfél oldalban elintézik az egészet.