Hát van benne valami... mindenesetre én csak egy egyetemet hagytam ott eddig - két hét után. Idén fogok belevágni mégegyszer (teljesen más területen) - természetesen azzal a céllal, hogy befejezzem. De ennek ellenére nem tartom lehetetlennek, hogy megint kibukok. Nos... egy szó, mint száz. Szerintem Larry bátyánk csak azt a hibát követi el, hogy pénzben mér egy embert. Árut lehet mérni pénzben, embert nem szabad, sikert sem. Az a fontos, hogy az ember saját magát sikeresnek - az életét értelmesnek érezze. Hát ennyi - abban viszont igaza van, hogy az egyetemen az ember biz. kapcsolatokat köt, megtanul magolni, megtanul képmutatni, betanítják az embert. De hogy a valódi élethez tanul-e valamit az előadások alatt, az kétséges. Biztosan függ ez attól is, hogy milyen karra jár az ember... én pl. informatikára jelentkeztem, s az első két hét alatt úgy megundorodtam a környezettől, a fickók nagy részétől, hogy... az is eszembe jutott, akarom-e építeni azt az agyonszövött, gépi és autómatikus világot, hozzá akarok-e járulni ehhez a gigantikus műszerkezethez, amit techn. fejlődésnek nevezünk... Nem. Lehet, hogy nem leszek dúsgazdag, de talán így boldogabb leszek. Mindenesetre nem tudom kategórikusan sem elítélni Larry-t. Ő bizonyított valamilyen téren - ha ez neki elég, akkor ez van.