Lawrence "Larry" Ellison, az Oracle cég CEO-ja mondta el a következo beszédet a Yale Egyetem végzoseinek a múlt hónapban. Nem tudta befejezni, mert lerángatták a színpadról:
"Tisztelt Yale Egyetem végzosei, elnézést kell kérnem, hogy már többször el kellett viselniük ehhez hasonló bevezetoket, de szeretném, ha megtennének nekem valamit. Kérem nézzenek jól maguk körül. Nézzék meg a baljukon ülo évfolyamtársukat. Most nézzék meg a jobbjukon ülo évfolyamtársukat. Most gondolkodjanak el a következon: 5 év múlva, 10 év múlva, még 30 év múlva is, nagy az esély arra, hogy a baljukon ülo személy vesztes lesz. Viszont a jobbjukon ülo személy az is vesztes lesz. És maguk, ott középen? Mire számíthatnak? Vesztesek lesznek. Vesztes Cum Laude. Ha elore tekintek, nem látok fényes jövot, nem látok ezernyi kiemelkedo ipari vezetot. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. Mégis, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemrol ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsu egyeteme végzosei elott? Megmondom. Mert én, Lawrence Ellison, a bolygó 2. leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemrol, és maguk nem. Mert Bill Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemrol és maguk nem. Mert Paul Allen, a harmadik leggazdagabb ember, kibukott az egyetemrol, és maguk nem. És azért mert Michael Dell, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, is kibukott. És erosen tör felfelé. Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam önöket azzal, hogy nem hiába szerezték meg keserves munkával a diplomájukat. Nem hiába töltöttek el 5 évet itt azzal, hogy jó munka morált tanuljanak, kapcsolatokat fejleszenek ki, és egy életre megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. Kell is majd a jó munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, kell is majd a terápia. Mert maguk nem buktak ki, és sosem lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. És bele kell törodniük egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba, ahol is a fizetési csekküket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott. Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszorbáltak. Már beépített sisakot viselnek. Most azokhoz szólok akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne jöjjenek vissza! Valósítsák meg álmaikat! Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági orök engem.