Vaskalap kartárs Creative Commons License 2001.08.31 0 0 707
1938-ban azonban az akkori Szent István-év apropóján a szövetség márciusban megrendezte a Szent István-túrát, ami azt jelentette, hogy az útvonal keleti és nyugati végéről megindult az úgynevezett "turistazarándoklat", amely június 6-án egy pazar ünnepség keretében ért véget Dobogókőn, vagyis kinek-kinek félúton. A túra sikerén felbuzdulva a szövetség úgy döntött, hogy hasonló ünnepi túrákat szervez minden ötödik évben, de ezekre már nem került sor.

Ezt 1988-ban megismételte az MTSZ. Volt szerencsém a keleti szakaszt egyvégtében végigjárni. Egy hónapig tartott.

1990 óta csak a teljesen bizonytalan pályázati lehetőségek maradtak arra, hogy a turistautakat felújítsuk. Tíz év alatt kétszer kaptunk támogatást az akkori Országos Testnevelési és Sporthivataltól, valamint pályázhattunk a Wesselényi Miklós Közalapítványnál, de tulajdonképpen más központi pénzre nem számíthattunk. Tavaly az Ifjúsági és Sportminisztérium kiírt ugyan egy pályázatot turistautak felújítására viszonylag jelentős összeggel, ötmillió forinttal - igaz, az első kiírásban még tízmillió szerepelt -, ám a pénz elosztásával kapcsolatban nem kérték ki a véleményünket.

Erre szokta mondani a természetbarát egyesületünk elnöke a következőt: "Ha a természetjárást is labdával lehetne művelni/játszani, akkor sokkal több támogatást kapna.

most már a bélyegző helyett a helyszínen készült fotót is elfogadunk.

Ezt régebben is elfogadták.

Ennek ellenére erdeinkben hemzsegnek a kirándulók, ám akik az ilyesfajta szabadidős tevékenységet választják, többnyire fütyülnek a kékjelvényre, pecsételőhelyre, túraútvonalra. A leggyakoribb, hogy bevágják magukat az autóba, fölmennek a legmagasabb parkolóig, leülnek a tisztáson, esznek, esetleg elszívnak egy cigit, aztán hazamennek,

Igen rengeteg ilyen "kulturistát" látni. Elszomorító. A velük fertőzött területeken mindig extra sebességgel rohanok át.

a fiatalabb versenyzők pedig általában extrémsport-pályának tekintik a jelzett turistautakat. Hegymászásban, biciklizésben vagy éppen konkrét teljesítménytúrákban utaznak, amit viszont sokkal inkább terepfutásnak, mint természetjárásnak kellene nevezni.

Sajna ez is igaz. Részt vettem teljesítménytúrákon is, de az nem az én műfajom. Ott tényleg futnak.

Vannak olyanok, akik gyalogtúra helyett autóval közelítik meg a pecsételőhelyeket, hogy így tegyenek szert minél előbb a jelvényre,

Igen erről is hallottam már. Ennek semmi értelme. Az a jelvény önmagában nem ér semmit. A mögötte levő teljesítmény a lényeg.

Előzmény: kvte (705)