Ketyeg az óra, és közelednek a 2002-es választások. Kire fogunk szavazni?
Én most meggyónok: 1998-ban a FIDESZ-re szavaztam, de keservesen csalódtam bennük. Azt hittem, hogy ez a fiatal generáció majd rendet tesz itt és elhozza az igazságot. Nem így lett, és ez azt mutatja, hogy a FIDESZ-ben nincs meg az az erkölcsi erő, amely egy erős Magyarország felépítéséhez kellene. (A koalíciós parnerről, a Torgyán-féle kisgazdizmusról már nem is beszélek, szóra sem érdemes...)
A fentieket senki se értelmezze úgy, hogy visszasírom a tocsikoló Horn-érát. Nem bezony, abból se' kell több. Kellene valami más, valami okosabb és emberségesebb, de félek, ehhez nem elég egy kormányváltás, ehhez a jelenlegi politikai elit leváltása kellene. Helyébe pedig egy olyan elit jöjjön, amely tisztában van alapvető társadalomszervezési kérdésekkel, és nemcsak hisz bennük, hanem fokozatosan meg is valósítja őket.
Azért, hogy mindjárt megcáfoljam az engem érő vádat, hogy ti. csak jár a szám, de én sem tudok többet, mindjárt fel is vázolom az én elképzelésem egy haladóbb, élhetőbb Magyarországról:
1. Egyenlőség. ->esélyegyenlőség, méltányos közteherviselés. Ez a legkeményebb dió, amelyet fel kell törni: az adózás problémája. A jövedelemadózás egy nagy hazugság. Ennél még a füstadó is jobb volt! A méltányos adórendszer a jövedelem- és vagyonadó kombinációja. Jelenleg a minimálbéren "tengődő" maffiózó kevesebb adót fizet, mint egy naponta keményen gürcölő munkás vagy vállalkozó. A rendszer a csalást, jövedelemletagadást, és más disznóságokat favorizálja. Aki becsületes az hátrányt szenved, s ha mégis tisztességesen akarsz élni, akkor hamar felkopik az állad, és tengődhetsz egyik napról a másikra. Persze, a jövedelem+vagyonadó bevezetésénél a buktató, hogy hogyan lehet a vagyont felmérni, nyilvántartani, mert ha azt is ugyanúgy eltitkolják, mint a jövedelmet, akkor nem csináltunk semmit. Megoldás van, az elhatározáson van a lényeg amúgy is; a többi technikai kérdés.
Fontos kitétel: az első lakáshoz jutásig legyen biztosítva az adómentesség. (Nem hiába beszéltem én fent a füstadóról :-))
2. Az oktatás helyzete. Isten bocsásson meg nekem, de rossz szemmel nézem azt, hogy az oktatás egyre inkább az egyházak kezébe kerül. Az egyház soha nem volt az az intézmény, legalábbis a kereszténység (de mondhatnám az iszlámot, vagy a budhizmust is) megjelenése óta, amely szívén viselte volna a tudomány fejlődésének ügyét. A káposztát nem szabadna kecskére bízni. Persze az erkölcsi nevelés terén az egyházra fontos szerep hárulhat, de például a szexuális nevelést már nem bíznám rájuk.
3. Újra kell értelmezni a verseny fogalmát. A verseny, üzleti, stb., legyen tisztességes, ne rabló jellegű. Ne mondja nekem senki azt, hogy egy cégvezető, aki 1,5 milliót keres havonta, 30-szor annyit dolgozik, mint egy betanított munkás. A felelősség, az intellektuális munka, a felkészültség, a szakképzettség - végsősoron a kifejtett erőfeszítés a munkahelyen mérhető tényezők. Végülis a különbaségek az emberek között nem ilyen nagyok, maximum 10-szeresek. Sokaknak ez furcsának fog tűnni: ha a 100 méteres futás első és második helyezettje között a különbség mondjuk 1%, akkor teljességgel méltánytalan, hogy a pénzjutalom 200%-os különbséget mutasson. Tudom: "The winner takes all!" - A győztes mindent visz! - nem jó ez így!
Megsúgok neked valamit: a testi, lelki bajok, a bűnözés, és sok más nyavalya oka valahol épp itt, a _tisztességtelen_ versenyben keresendő. Persze nehéz lenne ezt a fogalmat kis magyar hazánkban újraértelmezni, úgy, hogy a világ többi részén minden marad a régiben. ez azt hiszem meghaladja egy pártprogram kereteit, itt azu egész emberiség mentalitásának a megváltoztatásáról lenne szó, ami még egy világvallásnak is komoly erőpróba (lenne). Talán ha majd kivesz, vagy átalakul a Homo sapiens...Persze mi is elkezdhetjük ezt a metamorfózist....
Hosszú voltam, lenne még sok minden, majd legközelebb.
E.