Csak egy kis életrajzi adalék a "szürke masszához".

Bár a rendszer szerette azt a szót, hogy "tömegek", ez a "massza" valójában egyéniségekből állt. Ilyenekből, olyanokból, de semmiképpen sem egyforma, lélektelen és gondolkozásra képtelen lényekből.

Ma, tapasztalatom szerint sokkal inkább jelen van az "massza" kialakulásának lehetősége. A saját munkahelyemen azt látom, hogy az eltelt 10-11 év gyakorlatilag teljesen szétrombolta a cégnél meglevő közösségi életet, a spontán kialakult, sok esetben a munkaidő után is összejáró csoportokat, amelyekről ez a vállalat évtizedeken át híres volt (legalábbis a '90-es évek elején egy alkalmazotti megelégedettségi tanulmány külön kihangsúlyozta ezt, mint a cég egyik megőrzendő értékét). Igazából senki nem tudott magyarázatot adni erre a jelenségre, hogy ennél a vállalatnál miért alakult ez ki és más, ugyanabban az iparágban levő cégeknél miért nem, de az az emberi légkör, ami létezett, azt eredményezte, hogy az emberek jól érezték magukat és ez a munkahatékonyság szempontjából egyáltalán nem mellékes tényező.

Ma sokkal inkább látok masszát. Egyéneket, kevésbé egyéniségeket. A még 10 éve is létező közösségi szellem a régi alkalmazottakat kivéve gyakorlatilag megszűnt, a fiatal mérnökök kevés kivételtől eltekintve már nem igénylik a munkaidő utáni együttléteket, az egész szimpátián alapuló csoportstruktúra tulajdonképpen szétesett. Ez a vállalat kicsiben mintázza a társadalomban is végbemenő változást.