Adalékul:
Magyar Narancs, aug. 23.
Keresik egy város tolvaját
n A Fidesz-frakció vezetoje és helyettese a múlt héten bejelentette, hogy a gazdasági bizottságon belül egy
albizottságot kellene felállítani a Dunaferr Rt. 1996 és 2001 közötti muködésének kivizsgálására, mivel
szerintük a vasmu az elozo vezetés alatt szocialista és szabaddemokrata kötodésu körök "pénznyero
automatája" volt. Mindezt egy olyan dokumentumra hivatkozva állították, ami a Miniszterelnöki Hivatal
gondozásában látott napvilágot, egyelore csak szuk körben. A harminc évre titkosított anyagból idézett
számokat (amelyek a Dunaferr vagyonát kezelo Acél XXI. Kft. tulajdonosainak sikerdíját összegszerusítik) a
vasmu leváltott vezérigazgatója a valóságtól távol állóknak nevezte.
Hogy mindez ne maradjon a levegoben lógva, két nappal késobb a miniszterelnök azt mondta a rádióban,
hogy jogász szakértoi annak a lehetoségét vizsgálják: kell-e újabb bünteto- vagy polgári peres eljárást
kezdeményezni a Dunaferr Rt. vagyonkezeloi szerzodése ügyében. Azt követoen persze, hogy a rendorség
buncselekmény hiányában lezárta az ez ügyben ismeretlen tettes ellen folytatott vizsgálatot. A
disznóságokról a hivatalos források mellett a saját bevallása szerint a Magyar Fórumból tudomást szerzo
kormányfo szavának mindenesetre volt foganatja: a feljelento Kormányzati Ellenorzési Hivatal azon
melegében panaszt tett a nyomozó hatóságnál az eljárás megszüntetése miatt; elvégre a miniszterelnök
azért (is) miniszterelnök, hogy jobban tudja.
Innentol vélhetoen hivatalos lendületet kap az ügy, ami nem is meglepo annak fényében, hogy egyes
ellenzéki politikusok nem szunnek azt firtatni, vajon milyen kapcsolatban áll a Dunaferr Rt.
dolomitbeszállítójával, az Orbán papa érdekeltségében lévo bányavállalattal. A kormánypárti logika szerint
ha utóbbi kivizsgálására nem alakul parlamenti bizottság (ehelyett forszírozza a Fidesz az albizottságot), az
vélhetoen azért van, mert nem is fontos. Láttunk már ilyet: szombaton lesz három éve, hogy az elkezdodött
jövo legfobb mérnöke azt találta mondani: az elozo kormány idején törvénytelenül, közpénzbol,
titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg az akkori ellenzék egyes tagjait és azok hozzátartozóit. A
"lufigate" néven elhíresült történetet azóta elnyelte a süllyeszto: a hosszas vajúdás után feltárt - mint
kiderült, a nyilvánosan hozzáférheto cégnyilvántartásból származó - bizonyítékokkal, az egymást és
önmagukat gyakorta meghazudtoló szereplokkel, az "ügy" parlamenti vizsgálatát bonyolító bizottsággal és
annak gyengeelméju elnökével, az egész fideszes hazugságsorozattal együtt.
Amúgy mit ad isten, az 1998. augusztusi drámai bejelentés éppen arra az idore esett, amikor egyes
sajtóorgánumok a Fidesz közeli macherek - mindenekelott Az Érinthetetlen - meredekebb lejtésu gazdasági
ügyeirol írtak. A kormányfo bemondása után ezeket szép lassan kiette a szú a köztudatból, pedig a
székháztörténettol az Orbán-bányákig Simicska, Tot, Schlecht, Kaya felváltva mutatta az utat.
Három évvel ezelott még Orbán blöffölt, ma már jó erre Rogán és Szájer is: inkább a Dunaferr elozo
menedzsmentjének a sikerdíjáról beszéljünk, ne az Orbán-bányákról!
De ne higgyük, hogy csupán a papa vállalkozói elomenetelérol lenne szó; a Napi Gazdaság június végén
tudósított arról, hogy a Dunaferr csoport egyik cégében az rt. kisebbségbe szorult a tokeemeléssel bekerült
új tulajdonosokkal szemben. Utóbbiakban a Fideszhez közeli elemek nyüzsögnek, hogy mást ne mondjunk,
például az a ferfiú, aki Várhegyi Attila államtitkár és Fidesz országos választmányi elnök vádlott-társa a
politikusról elnevezett büntetoperben vagy az az ügyvéd, aki Várhegyit képviseli e perben.
Így teljes(ebb) a kép. A többi duma.