Nnnna. Tegnap „levizitáltam” (hogy ezzel rémisztő, de divatozó szörnyszóval fejezzem ki magam...) a parkot. Mit mondjak, nem voltam különösképp elragadtatva. Nekem egyrészt La Villette utánérzésnek tűnik, másrészt Potemkin-falu szerű. Nagyon hiányzott belőle valami útmutató, abban az értelemben, hogy pl. meg lehetett volna magyarázni, mi a reteknek - hacsak nem esztétikai szempontok miatt, de akkor (szerintem) elfuserált egy esztétikai érzéke van a kert tervezőinek - kellett egy fedett üvegfolyosót építeni ferdén (vagy akár egyenesen :-)...) a szőlőtőkék közé. Vagy hogy mi a szösznek a szimbolejumja, vagy ha nem jelkép, akkor mi a címe annak a csavart mi-a-csudának. A játszótér egyrészt szűkös, másrészt páratlan érzékkel odatették a lakóházak majdnem tövébe, hadd élvezzék a lakók is a gyermekzsivajt egész nap! Már csak nemzőképes korú házaspárokat kell odatelepíteni, oszt' biztosan nőni fog hazánk lakossága! Elnézést a csipkelődésért!
A fehér murvába beültetett szerencsétlen bokroknak sem jósolok hosszú életet, az pedig kifejezetten kiábrándító, hogy több helyen kilóg a locsoló vezetéke a murva alól. Bár még nem lehet közel menni az utolsó épülethez, roppant érdekelne, hogy mire gondolt vagy az épület áttervezője, vagy a kertészmérnök, vagy együtt, amikor valami oldalajtó-féléket rittyentettek az épülethez, amelyek előtt viszont zöldellő fű, valamint még föl nem töltött vizesárok teszi mintegy lehetetlenné a ki- avagy bejárást.
Eh, nem folytatom! :-( Van egy mondás, miszerint van, akinek még az édes szar is keserű, nehogy már én is ilyennek látsszam...! :-)))
A Mammut II-höz és a másik emlékműhöz visszatérve: erről a monstrumról is az a véleményem, mint az I-ről; egyik kutya, másik eb, ennek a tetején talán nem lesz olyan rémisztően giccses, esténként világító, tündi-bündi tornyocska. Az emlékművet én nem fedeztem föl, továbbra is csak reménykedni merek.
üdv,
Ghanima