Végülis, nem egyedül vagyok itt, sikerült megfűznöm egy barátnőmet, aki a kilenc éves lányát is magával hozta ... Furcsa az ember (meg szép a közhely, bocs), de amennyire paráztam a teljes egyedülléttől, ebben a felállásban már éppannyira jó kicsit magamban bóklászni délután-este. De köszönöm mindenkinek, aki vigasztalt/jelentkezett.