figyi blekpuder, megint begepelem:))
a forrast a hosszabb elerhetoseg miatt itt sem jelolom meg:))
Vízipipa tanulmány
A népszerű elképzelés ellenére a vízipipa nem feltétlenül óvja meg a használót a kátrány káros hatásától , derül ki a
tanulmányból, amit a MAPS és a California NORML (National Organization for the Reform of Marijuana Laws) szponzorált.
Az ok az, hogy a vízipipák több pszichoaktív THC-t szűrnek ki, mint kátrányt, ezáltal a használónak nagyobb mennyiséget
szükséges elszívnia a kívánt hatás eléréséért.
A tanulmány nem zárja ki a lehetőségét, hogy a vízipipának más előnye is lehet, mint pl. a mérges gázok kiszűrése, hanem
arra mutat rá, hogy más módszerek, pl. magas potenciájú marihuána, párologtatók, vagy orális fogyasztás szükségesek a
marihuána füstjében levő káros toxinok elkerüléséhez.
Hét Tesztelt Készülék
A tanulmányt, amit a Drug Policy Foundation és privát donorok támogattak, egy a dohány és a marihuána különböző kémiai
tulajdonságának analízisében jártas kutatólaboratóriumban végezték el. A kutatók a füst hét különböző forrását tesztelték:
hagyományos joint, joint füstszűrővel, három különböző vízipipa és két párologtató készülék, amit arra terveztek, hogy
felmelegítse a marihuánát olyan hőmérsékletre, ahol pszichoaktív gőz képződik füst nélkül. A három vízipipa egy
hagyományos bong, egy összehajtható szárú kis hordozható készülék és egy elemes modell volt, aminek motoros lapátja
alaposan összekeverte a füstöt a vízzel. Az első párologtató egy Kanadában gyártott készülék volt, egy elem melegítette
fémlappal egy üvegben, hogy ne szökjön el a marihuána gőz. A második egy házilag készített hibrid szerkezet volt, ahol a
gőzt egy forró légfújó pisztoly állította elő és azt egy vízzel teli edényen hajtotta keresztül, így kombinálva a párologtatást a
vízzel való szűréssel. A füstöt standard NIDA-marihuánából állította elő egy gép, ami a marihuána fogyasztók tüdejének
kapacitására volt beállítva.
Fókusz: Cannabinoid/Kátrány arány
A tanulmány a füst két kulcs komponensére fókuszált: (1) Szilárd részecskék, vagy kátrány, ami az égő levelek ártalmas
mellékterméke, és (2) cannabinoidok, a marihuána jellegzetes kemikáliái, ideértve a főbb pszichoaktív összetevőt, a
delta-9-tetrahidrocannabinolt (THC), és két leggyakoribb kémiai rokonát, a cannabinolt (CBN) és a cannabidiolt (CBD), amik
csak enyhén pszichoaktív, de gyógyászati szerepük lehet.
Mint a dohány, a marihuána kátránya is gazdag karcinogén összetevőkben, amit policiklikus aromás hidrokarbonként
ismerünk, és ami a fő bűnös a dohányzás okozta rákos megbetegedésekben. Maguk a cannabinoidok azonban nem
karcinogének. A nyilvánvaló módszer a dohányosok egészségének megőrzésére a kátrány/cannabinoid arány
minimalizálása.
Az egyik módszer erre a marihuána THC potenciáljának növelése. Feltételezve, hogy a dohányosok a füst fogyasztásukat a
cannabinoid dózishoz határozzák meg, minél magasabb a cannabinoidok koncentrációja,annál kisebb mennyiségű kátrányt
fognak elfogyasztani.
Egy másik stratégia a kátrány csökkentése a füstben valamilyen szűrő készülékkel. Ez nyilvánvalóan csak akkor előnyös, ha
a THC mennyisége nem csökken, ami arra készteti a fogyasztót, hogy kompenzálásként többet szívjon. A tanulmány fő célja
az volt, hogy a különböző készülékek kátrány/cannabinoid arány csökkentésének hatásosságát meghatározza. Minden
készülék teljesítménye ennek megfelelően a füst kátrány/cannabinoid arányának alapján lett osztályozva.
Jointok és vízipipák
Meglepően a filter nélküli joint felülmúlt minden készüléket a párologtatókat kivéve, 1 rész cannabinoid 13 rész kátrány
aránnyal. Ezt a zavaróan gyenge arányt a tanulmányban használt NIDA-marihuána alacsony potenciájával lehet magyarázni,
ami 2,3% körül volt.
Kiábrándító, hogy a vízipipák egyöntetűen rosszabbul szerepeltek, mint a szűrő nélküli joint. A legkevésbé rossz vízipipa, a
bong, 30%-al több kátrányt produkált per cannabinoidok, mint a szűrő nélküli cigaretta. Ironikus, hogy az elektromos
keverővel rendelkező pipa messze a legrosszabbnak bizonyult minden készülék közül. Ez azt sugallja, hogy a vízzel való
szűrés ellenkező hatást ér el, mivel a víz kétségtelenül könnyebben szűri ki a cannabinoidokat, mint az ártalmas kátrányt.
Mint a vízipipák, a filteres cigaretta is rosszabbul szerepelt, kb. 30 százalékkal, mint a filter nélküli. A kutatók úgy tippelik,
hogy ez azért van, mert a cannabinoidok kivételesen könnyen tapadnak más szilárd anyagokhoz. Ebből eredően bármilyen
rendszer, ami kiszűri a részecskéket valószínű, hogy a cannabinoidokat szintén kiszűri.
Párologtatók
A párologtató eredmények igéretesebbnek tűnnek, de zavarba ejtők. Csak a két párologtató múlta felül a szűrő nélküli
cigarettát a cannabinoid/kátrány arányában. A forró fémlemezes párologtató bizonyult a legjobbnak, körülbelül 25%
magasabb teljesítmény aránnyal, mint a szűrő nélküli joint. A forró légfújó pisztoly csak kis mértékben volt jobb, de a vízzel
való szűrés nélkül jobb eredményt is nyújthatott volna.
A helyzetet azonban komplikálta a tény, hogy a forró fémlapos párologtatónál a cannabinoidok CBN aránya szokatlanul
magas volt, így a cannabinoidokban 30%-al kevesebb THC volt, mint más módszerekkel. Mivel a CBN nem pszichoaktív,
mint a THC, a használók valószínűleg több füstöt fogyasztanak a deficit ellensúlyozására. (A helyzet más a gyógyászati
felhasználók között, akik a CBN más, orvosi előnyeit élvezhetik). Ebből az okból kifolyólag tanácsosnak tűnt újraszámítani a
párologtatók teljesítményének hatásosságát a THC arányában, inkább mint az összes cannabinoid arányában. Ezek után a
forró fémlapos párologtató THC/kátrány aránya kisebbnek bizonyult, mint a szűrő nélküli cigarettáé, míg a forró légfújó
pisztolyé még mindig kissé magasabb volt.
A forró fémlapos párologtatónál jelenlevő CBN-többlet oka megmagyarázatlan marad. Mivel a CBN a THC kémiai
oxidációjából keletkezik, felvetődött, hogy a minta valamilyen módon túl sok oxigénnek lett kitéve.
Arra azonban, hogy ez így történt, nincs bizonyíték. A második, hibrid párologtatónál valószínűnek tűnik, hogy a
teljesítményén javítani lehetett volna a víz komponens elhagyásával. Az eredmények tisztán jelzik, hogy több fejlesztő
munkára van szükség a párologtatók terén. Elméletileg, egy ideális párologtató minimalizálhatná a kátrány termelését úgy,
hogy a hőmérsékletet valamivel 155 C felett tartja –a pont, ahol a THC elpárolog– ami jóval az alatt a hőmérséklet alatt van,
ahol a karcinogén hidrokarbonok keletkeznek. Gyakorlatban mindkét párologtató tízszer annyi kátrányt produkált, mint
cannabinoidot, jelezve, hogy még bőven van mit fejleszteni.
A késő hetvenes években egy Tilt néven ismert párologtató jelent meg a piacon. A gyártó szerint laboratóriumi tesztek
kimutatták, hogy a hagyományos pipánál 80%-al több THC-t és 79%-al kevesebb kátrányt bocsát ki, ami ebben a
tanulmányban szereplő bármelyik teljesítménynél majdnem tízszer jobb. Remélhetőleg ezeket az impresszív eredményeket a
jövőben meg lehet ismételni. Sajnos a Tilt-et bevonták a piacról a nyolcvanas évek elején a segédeszköz ellenes törvénynek
köszönhetően.
A vízipipák fejlesztésének jövője kétségesnek tűnik. Felmerült az az elgondolás, hogy víz helyett más folyadékot használva
vagy a folyadék hőmérsékletét megváltoztatva javítható a teljesítmény. Az azonban kétségesnek tűnik, hogy ilyen taktikák
megoldanák a kátrány és a könnyen tapadó cannabinoidok különválasztásának alapvető problémáját.
Fordított hatásúak-e a vízipipák?
A tanulmány eredménye nem túl jó hír a vízipipa kedvelőknek, akik szeretik az enyhébb, hűvösebb füstöt és természetesen
feltételezték, hogy az egészségesebb is. Sajnos azonban a tanulmány kimutatja, hogy a vízipipák fordított hatásukkal növelik
az elfogyasztott karcinogén kátrány mennyiségét.
Ennek ellenére azonban korai lenne a vízipipát egészségtelennek ítélni, mivel kiszűrhetnek más, nem szilárd toxinokat, amik
a füst gáz fázisában fordulnak elő, és amit a tanulmány nem elemzett. A marihuána füstjében előforduló ismert gázok többek
között a hidrogén cianid, ami a tüdő ciliáját védekezésképtelenné teszi; illó fenolok, amik a durva ízhez járulnak hozzá;
aldehidek, amik elősegítik a rákot; és szénmonoxid, ami a szívbetegségek ismert rizikófaktora. Korábbi tanulmányok jelzik,
hogy a vízzel való szűrés egész hatékonyan megköthet néhányat ezek közül [ Nicholas Cozzi, Effects of Water Filtration on
Marijuana Smoke: A Literature Review, MAPS Newsletter, Vol. IV# 2, 1993] . Ha ez így van, akkor még kiderülhet, hogy a
vizipipa használatnak mindent összevetve egészségügyi előnyei vannak.
A MAPS és a Kalifornia NORML a vízipipa tanulmány második fázisának elvégzését tervezi, a marihuána füst gáz részének
analizálása céljából.
Addig is, a fogyasztóknak a legkézenfekvőbb mód, hogy a füst káros toxinjait elkerüljék, egyszerűen egy erősebb marihuána
használata. Ez a stratégia sokkal hatásosabb, mint bármilyen füstszűrő berendezés.
A tanulmányban használt 2,3%-os NIDA-marihuána egyszerű cseréjével egy jó minőségű 12%-os szinszemillára, a használók
ötödére csökkenthetik a kátrány fogyasztásukat ugyanannak a hatásnak az elérése mellett. További javulás várható a THC
vagy hasis olaj használatánál, aminek a potenciálja 60%körül van.
A nézet, hogy a magas potenciájú marihuána kevésbé káros, közvetlenül ellentmond a hivatalos kormány propagandának,
ami fenntartja, hogy a marihuána veszélyesebb lett a hatvanas évek óta, köszönhetően a megemelkedett potenciának. Úgy
tűnik, hogy az állításuk inkább a nyilvánosság megrémisztésére, mint tudományos tényekre alapul. Dr. John Morgan gondos
elemzése a kormányadatokról kimutatta, hogy a potencia feltételezett emelkedését nagymértékben felnagyították [ American
Marijuana Potency: Data Versus Conventional Wisdom, NORML Reports, (1994)] . Azonban semmi esetben sincs okunk
feltételezni, hogy a magasabb potenciájú marihuána károsabb, adva a kevesebb füst fogyasztásával járó légzőszervi
előnyöket.
A túl magas potencia veszélyei az akut túladagolás megemelkedett esélye és a nagyobb hajlamosság a függőség
kialakulására. Azonban mindkét probléma elkerülhető, ha a használók az adagjukat a potenciához állítják. A legtöbb
fogyasztó számára ezeket a veszélyeket a csökkentett füst fogyasztása jócskán ellensúlyozza.
Kutatás Ausztráliában
Az ausztrál kormány jelenleg egy olyan tanulmányt folytat, ami további fényt vethet a potencia változatok hatására. A
tanulmány arra irányul, hogy meghatározza a cigarettán és vízipipán keresztül szívott marihuána és marihuána-dohány
keverék THC, kátrány és szénmonoxid szintjét. A tesztelt minták hat különböző ausztrál állambeli rendőrségi lefoglalt
anyagok. A kutatók azt mondják, hogy a kátrány és THC potencia “hihetetlen” változatait figyelték meg különböző mintáknál.
Rövidesen várható a beszámolójuk.
THC Transzfer Arány
A MAPS–NORML tanulmány új információval szolgál arról, hogy a különböző készülékek milyen hatékonysággal juttatják el a
THC-t a használóhoz. Előző tanulmányok kimutatták, hogy a cigarettában vagy vízipipában elégetett THC 60-80%-a elveszik
az elszivárgó füstben, pirolízisben, hozzátapad a pipához vagy annak csövéhez, stb. [ Mario Perez-Reyes, Marijuana
Smoking: Factors that Influence the Bioavailability of Tetrahidrocannabinol, in C. Nora Chiang and Richard Hawks, ed.,
Research Findings on Smoking of Abused Substances, NIDA Research Monograph 99, 1990] . A fogyasztóhoz eljutó THC
arányát hívják THC transzfer aránynak. A szűrő nélküli joint meglepően jól szerepelt a hatékonyságban, a második helyen
végezve közel 20% transzfer aránnyal. A hordozható vízipipa kissé jobban, a bong pedig kissé rosszabbul szerepelt. A többi
készülék jelentősen rosszabb teljesítményt nyújtott. A párologtatók és az elektromos vízipipa különösen gyengén szerepelt,
az első három készülék transzfer arányának kevesebb, mint egyharmadával. Rossz pipával a komoly fogyasztók így szó
szerint elfújják az anyaguk nagy részét.
