Szeremle rövid bemutatását így képzeltem el:

SZEREMLE

A falu Bajától 6 km-re délnyugatra a Sugovica (Szeremlei-Duna) nevű holt Dunaág mellett fekszik. Lakossága: 1665 fő.
Polgármesteri hivatala címe: Szabadság u. 1. Tel./fax: (79)-376-146.

Szeremle egy régi, több mint 900 éves település, amely már az Árpádok ideje alatt is ismert volt. A vidéket a honfoglaláskor Botond törzse szállta meg és a középkori okleveleinkből tudjuk, hogy az 1090-es évek elején Szent László király "Zeremlyét" a bátai apátságnak adományozta.
1122-ben besenyők települtek a vidékre és Szeremle 1335-ben Gergely mester - aki a besenyők grófja megtisztelő címet viselte - birtokába került.
A 14-15.szd.-ban egy időre a falu városi rangra is emelkedett és gyakoriakká váltak a "város" körüli, elsősorban a határperek következtében kialakult kisebb-nagyobb csete-paték, villongások, amelyek túlnyomórészt a bátmonostori Töttös család nevéhez kapcsolódtak. Ezeket az egykori eseményeket középkori oklevelek őrzik és érdekességként megemlíthető, hogy a falu, megmaradt oklevelei számával - számszerint 89 db. - még a két közeli városét (Baja, Zombor) is fölözi.

A Duna árterében fekvő település a török hódítással kezdődő zavaros és bizonytalan időszak következtében többször is helyet változtatott. Levéltári adatok szerint a falu legrégibb helye a maitól nyugatra, de annak közvetlen szomszédságában a Duna felé, az egykori Sebesfok partján lehetett (hajdani temploma és a körülötte lévő temető nyomai a különböző mezőgazdasági munkák során szinte minden évben a felszínre kerülnek).
A török idők kezdetekor a falu áttelepült a Duna jobb oldalára a Címerfok mellé, az 1670-80-as évek táján Baja és Pandúr község közé, majd pár év múlva ismét a Címerfokhoz költözött. A Rákóczi-szabadságharc idején a pörbölyi erdőbe, aztán megint csak a Címerfokhoz települt. Az 1750-es évek táján a falu népe a Pandúr-szigetre települt át, ezt az eseményt a szeremlei szájhagyomány máig is őrzi és az "ófalu dzsindzsája" kifejezésben maradt ránk. Végül 1773-ban visszaköltözött az első települése mellé, s egyben jelenlegi helyére.

Mivel Szeremle a török hódoltság alatt nem pusztult el, így az egykori török adóösszeírásokból megtudhatjuk, hogy 1580-82 között 66, 1590-ben 75 házzal szerepel a bajai nahijében. 1695-ben már egy egész portát (nagyvezíri székhely, udvartartás) róttak ki rá.
Az 1695-ös évekhez viszonyítva visszaesés következhetett be a falu életében, mert 1715-ben csak 25, 1720-ban (szerencsére ismét növekedés) már 44 adóköteles háztartást írtak össze a településen. Érdekességként megemlíthető, hogy ekkor Fejődomb, Bács és Malompuszták tartoztak hozzá. 1727-től 1848-ig a kalocsai érsek birtoka volt s a községet ebben az időszakban Érseki-Szeremlyének is nevezték.
A református egyházi anyakönyv vezetése 1743-ban kezdődött és a falu ma is álló református temploma - egyben műemléke - 1797-ben épült föl.
A súlyos elemi csapások közül megemlítendő az 1826-os és az 1868-as tűzvész, valamint az 1876-os tűzvész és árvíz.

Jelenlegi korunkban Szeremle népművészete által vált nevezetessé, amely néprajzilag a Sárközhözhöz tartozik. Híres szövő- és hímzőművészete nagy hagyományokkal rendelkezik. Régebben "Gyöngyös Bokrétája", későbben néptáncegyüttese emelte országos, sőt európai hírűvé.

Kulturális- és gazdasági szempontból említést érdemel, hogy a II. Világháború befejezéséig a községben működött egy hitelszövetkezet, volt 48-as függetlenségi köre, polgári olvasóköre, temetkezési egylete, református ifjúsági egyesülete és egy árvaháza, ahova az ország minden tájáról vettek fel elhagyott vagy elárvult gyermekeket.

Az 1958-ban kezdődő mezőgazdasági szövetkezeti rendszerek kialakítása következtében a falu hagyományos paraszti világa Szermlén is bomlásnak indult, a magántulajdon megszűntével a lakosság - különösen a fiatalság - egy része elvándorolt és máshol keresett magának megélhetési lehetőséget.
Az 1990-es politikai változások Szeremlét is hasonló gazdasági-, társadalmi- és szociális kihívások és feladatok megoldása elé állították, mint az ország többi hasonló települését. E feladatok megoldásához kívánunk a falunak sok sikert.