Gázló 130, (ahogyan azt én éltem meg...)

6:15 - Akitlosz Nabru, fehérvári kolléga fékez a házunk elött, 10 perces tetőcsomagtartószerelés, indulás.
7:15 - Veszprém, a rajt persze, hogy nem ott, ahol mi sejtjük, de a bringákat látva egy hölgy azonnal útba igazít. Készülődés, folyamatosan érkeznek a résztvevők, csodagépeikkel persze. Eddig ilyen bringákat csak boltban láttam... :O Már épp az indulást fontolgatjuk, illetve azt, hogy megkérdezzük, merre is kell elindulni, amikor 1 sárga pólós tag elejti, hogy Ő már járt ezen a túrán. Több sem kellett nekünk, itt a mi csapatunk, semmi kedvünk a térkép folyamatos böngészéséhez, eltévedésekhez... Hamar ki is derítettük, kihez van szerencsénk, így ismertük meg Vilardot. Kis csapata: Zsolti és Tamás (?) barátja.
8:00- a rajtnál Kerékpáros csatlakozott még, valamint egy szőke srác 1 szép Meridával, az ő neve nem derült ki számomra. 7-en voltunk, mint azok a bizonyosak tehát, jó húzós tempóban bele is vágtunk. Ezzel a tempóval nem is volt számomra semmi gond, egészen Herendig, ahol is kezdtem átkozni a fejem, miért is kellett nekem hátizsákkal, abban 1 mini hűtőtáskával, mintegy 8-10 kilós teherrel nekivágnom életem első komolyabb hegyikerékpáros túrájának. Herend után ugyanis jött 1 szép hosszú mászás, ami azzal telt számomra, hogy probálgattam az éleslátásom, vajon el tudom-e még olvasni a csapattagok mezeinek feliratait, vagy már rettenetesen lemaradtam. (Itt már csak hatan voltunk, a Meridás srác Herendél nem jött velünk 1 balrafordulásnál, csak a célban láttam aztán újra.) Vilard itt kezdte a lélekápolást, atyai gondoskodása az egész túrán jellemző volt.
9:30 - Fodor-tanya. Hát én itt nagyon fa*a gyereknek éreztem magam, ez a részidő nagyon tetszett. Igazán rövid pihenő után vágtattunk tovább, ezen a ponton rettenetesen élveztem a közös terepbicajozást.
10:15 - (ez csak kb. időpont, elfelejtettük feliratni.) Királykapu. Amíg a csapat egy része elugrott vízért a forráshoz, addig én tízóraiztam és ámultam más indulók tempóján és felszerelésén, ekkor már nagyon balféknek éreztem magam a hátizsákommal... Innen egy gyönyörű út vezetett le bennünket a bakonybéli műúthoz, ahol is 0,01 másodperces töprengés után úgy döntöttem, hogy a csapattal maradok és megpróbálom a hosszabb távot.
12:00 - Kőris-hegy. Már meg is bántam ezt a döntést. Ha nincs az a kiránduló gyerekcsapat, akik tapssal és "hajrá!" kiáltással bíztattak felfelé, talán sosem érek fel. Köszönet érte, nagyon jó érzés volt. Zsolti energiái sajnos a völgyben maradtak, elváltak útjaink, öten zúztunk tehát Vinyébe.
13:10 - Vinye. Több, mint háromnegyed óra ment el azzal, hogy palacsintát akartunk enni. Közben Vilarddal kólafogyasztási rekordot döntöttem, Tamás, Akitlosz és Kerékpáros söröztek. :) Ezután zúzás a Gázlókhoz, jó gyorsan eveztünk, alsó hűtés nagyon jól esett. Sajnos Borzavár felé Kerékpáros elmaradt, valószínű a merev villával muszáj volt lassabban jönnie, vártunk rá kb. 10 percet Borzavárnál, de aztán lassan továbbgurultunk.
15:30 - Bakonybél: Számomra komoly holtpont. Zsolti már ásványvízzel várt ránk, hogy csatlakozzon újra a csapathoz, egy negyed órát megint vártunk Kerékpárosra, de sajnos csak nem bukkant fel. Jött a halálemelkedő, de csak nekem, a többiek úgy tekertek fölfelé, mintha most kezdenék a túrát. Nem tudom mennyit vártak rám a hegytetőn, de mindannyian kipihentnek tűntek... :O Bennem továbbra is tartották a lelket, másként nem is érhettem volna be... Nagyon élvezetes lefelémenet Hárskútig, Tamás kb. 5 perc alatt defektet is javított ezen a szakaszon. Hárskúton 1 idős bácsi a kerti slagból kínált hűvös vízzel, a legjobbkor. Ismeretenül is köszönet érte, bár kicsi az esélye, hogy valaha is olvasná... Hatalmas gurulás következett, Vilard és Akitlosz azt hiszem olyan 70 körül száguldozott, nekem sajnos nincs mérőm, de nem maradtam le olyan nagyonnagyon... :)
17:15 - Hadiút. Itt már csak az járt a fejemben, hogy az utolsó 12 km-t mindenáron le kell gyűrni, itt nagyon jó tempóban haladtunk, nagyon jó volt látni, ahogyan egyre közelebb érünk a városhoz.
17:47 - VÉGE!!! Beértünk, és én is túléltem! :) Kb. 20-25 perccel később befutott Kerékpáros, megnyugodhattunk miatta is, kb. csak 5 perccel kellett volna többet várnunk rá, ezek szerint... Remélem nem haragudott meg ránk.

Összességében egy nagyon szép és kellemes túrán vehettem részt, ami sok tanulsággal is járt persze. Örülök, hogy igazi sportemberekkel tekerhettem végig, Vilardnak mégegyszer köszönet az idegenvezetésért és a folyamatos bíztatásért, remélem hamarosan újra együtt valahol. :)))

Remélem nem voltam túl éredektelen és hosszú!