Kedves zsoltu!

"köszönöm az okítást."
Én, Veled ellentétben nem okítok, hanem vitatkozom.
Az efféle megjegyzésekkel nem tudok mit kezdeni.

"Alapvetô dolgok esetében húzol elô a kalapból olyan banális kijelentéseket, mint it is: 1-1 gondolat mindíg okkal születik meg az ember fejében"
Ez a kijelentés a banális, kérlek, egészen addig, amíg akár csak minimálisan, de alá nem támasztod! (Remélem ebben még egyetértünk!)

"Ugyanakkor merész kijelentéseket teszel olyan dolgokról és eseményekrôl, amihez halvány segédfogalmad sem nagyon lehet."
Nyilván nem a kérdésemre gondolsz, hiszen az távolról sem volt merész! Az egy feltételezés volt, amire rákérdeztem, hangsúlyozva a feltételezés esetleges alaptalanságát!(!!)
(Remélem egyszer megtudom mire céloztál.)

"ne tégy fel olyan kérdést, amit itt megengedtél magadnak bolddal kiemelve - mert ezzel nullára redukálod a vita szintjét, magad valami nagyon kétes és alaptalan magasságba emelve, a partnert egyfajta kényszeres bizonygatási procedúrára késztetve és alapvetôen lehúzva annak szavahihetôségét."
NEM az én kérdésem redukálta a vita szintjét, hanem a Te válaszod rá! (Ezt egy egész egyszerű igennel vagy nemmel is kezelni lehetett volna megtartva a vita szinvonalát.)
Biztosíthatlak, egyáltalán nem célom magam sehova sem emelni, ha ezt komolyan gondolod erősen félreismersz!
Az valóban célom, hogy a szavahihetőséged megkérdőjelezzem, hiszen véleményem szerint nem zárható az ki, hogy nem mondtál igazat, hogy azt a sztorit csak kitaláltad. Lehet ezzel kényszeres bizonygatási procedúrára késztetlek, de megvallom mivel a fórumon irkálunk ennél kevés dolgot találok természetesebbnek! Tudom magamból indulok ki, de bármely állításom szívesen bizonygatom, nem hittem volna, hogy ez téged ilyen mélyen érint, sajnálom!
A szavahihetőséged sem csak viccből kérdőjelezem meg. Nem azért, hogy Téged bántsalak, hanem azért, hogy magam védjem. (Remélem érzed a különbséget!)
Mindazonáltal a szavahihetőséged a viták többségében (ezt a talán speciális esetnek nevezhetőt kivéve) egyáltalán nem számít, hiszen amíg azt gondolom, hogy nincs igazad, úgysem hiszem el ha azt mondod, hogy márpedig igen. (Szintén reménykedve, hogy ezt még meg lehet érteni.)

"Bocsásd meg, én hagylak a magad hitvilágában,"
Ez inkább a másik vitánkkal áll kapcsolatban!
Írtam egy elég kerek választ az ottani érvelésedre, mellyel sok időt töltöttem. Csak remélni tudom, hogy reagálni fogsz, de amíg érdemlegesen nem tudsz ellenérvelni, engedtessék meg, hogy megjegyezzem: Te élsz egy olyan hitvilágban, melyszerit bárki csak hitvilágban élhet! (Ez az az állítás, amit a másik vitában bizonyítanod kellene, amíg ez nem történik meg, ki kell ábrándítsalak, de nyugodtan kijelenthető, hogy mindezt csak hiszed, hiszen bizonyítani még nem bizonyítottad.)

"Köszönöm, ha elgondolkodsz ezen, netán felülbírálva a magad álláspontjának helyességét, pökhendiséged alapjait."
Elgondolkodtató volt a hozzászólásod, de nagyon!
Egyébként, felülbíráltam már jóval a kérdés feltevése előtt! Maximálisan indokolt volt a kérdésem.

A pökhendinek titulálásomnak, pedig maximum akkor van alapja, ha nem mondtál igazat, viszont ebben az esetben valamelyest igazságtalannak érzem, hogy az én pökhendiségemre áll szándékodban terelni a szót...
Egyébként akad még 1 - általad nyilván nyomban banálisnak és megalapozatlannak titulálható észrevételem -, melyszerint csak olyasvalakit lehet megsérteni, akit meg lehet sérteni... (A többit kérlek rakd össze magad!)