Boldogtalan a munkájával? Pont ez az, amit mostantól elvár Öntől a főnöke és a jövőben talán nem kell mosolyt sem erőltetni arcunkra, amikor megjelenünk egy munkahelyi felvételi beszélgetésen. Egy kanadai pszichológuscsoportnak ugyanis sikerült kimutatnia, hogy a boldogtalan ember a legjobb munkaerő.

Ha a munkaadók véletlenül felfigyelnek a kanadai Alberta Egyetem pszichológusainak legfrissebb eredményeire, akkor a jövőben nem sok esélyük lesz azoknak az álláskeresőknek, akik nem mélyen deprimált állapotban, Kafka naplóinak miniatürizált kiadását gyűrögetve jelennek meg a felvételi beszélgetésen. A Robert Sinclar és Carrie Lavis vezetésével végzett kutatás ugyanis arra felismerésre jutott, hogy a többnyire nyomorúságos hangulatban lévő emberek jobb munkaerőnek számítanak, mint örömtől duzzadó társaik. A vidám embereknek ugyanis rengetek idejét és energiáját emészti fel, hogy próbálják fenntartani jókedvüket, míg aki savanyú, az beletörődvén helyzetébe a meglévő eszközökkel operál – állapította meg a tanulmány.

A fenti megállapítások felvetik a kérdést, hogy mi értelme akkor annak, hogy milliókat költenek a cégek minden évben, arra, hogy vidám munkahelyi közeget teremtsenek dolgozóiknak?
Néhány vállalat odáig elmegy, hogy komikusokat alkalmaz annak érdekében, hogy mosolyra fakassza alkalmazottait. A kanadai jelentés fényében azonban mindez pénzpocsékolás.

A Robert Sinclair és Carrie Lavis pszichológusokból álló kutatócsoport néhány munkásból álló csapatokat állított egy gyártósor mellé. Azok, akik "szomorú", "boldogtalan" vagy hasonló kifejezésekkel jellemezték alapbeállítottságukat, nem dolgoztak ugyan többet, mint feldobott kartársaik, de feleannyit hibáztak, pontosabban, 50 százalékkal kevesebb selejtet termeltek. A minőségi tesztek végeztével kiderült, hogy a „mosolygós” csapat által előállított termékek java nem ment át a szűrőn.

A tanulmány azt is megállapítja, hogy a rosszkedvű dolgozók a munkát arra használják, hogy eltereljék figyelmüket saját borongós hangulatukról. A futószalag napos oldalán üldögélő vidámnak mondott emberek legtöbb esetben a munkát nemkívánatos dolognak és a boldogtalanság egyik legfőbb forrásának látták.