Ó igen, a kobalt-oxid színű gyönyörűség! Az tényleg nagyon szép! Én sem vele akarok kezdeni, hanem inkább valami általánosan elterjedt, "egyszerűbb" fajtával, mint például egy smithi. Egyébként nem vagyok állatorvos-palánta, sőt már 1 hónapja semmilyen palánta sem vagyok, inkább friss, zsenge környezetmérnök. Én mindössze csak nagyon szeretem az állatokat. Leguánnal is foglalkoztam pár hétig, ugyanis egyik évfolyamtársunk vett egyet, csak nem mert hozzáérni, így egy darabig én takarítottam, etettem, és vakargattam a hátát. : ) Először csak egy darab műanyag bábúnak néztem, és tök furcsa volt, amikor megmozdult... Hát még amikor teljesen váratlanul el kezdett futni! Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyors! Persze arról ne is beszéljünk, hogy egy alkalommal a vállamról indulva minden készülődés és nekifutás nélkül legalább két és fél métert ugrott! Azután már nagyon odafigyeltünk Tivadarra. Hű, sok szép kalandom volt vele is, de aztán egy évre rá hallottam, hogy elpusztult. : (((((

Mindenesetre a leguán is nagyon nagyon jó állat! : ))