Helló!
Most tévedtem ide.
Az én tapasztalataim (már írtam egy másik topikban, de ráérek lepötyögni):

van egy személy, legyen X. Ha X-szel találkozom, ami nem túl gyakori, és egyáltalán nem tudhatom, mikor fog ez bekövetkezni - nos, aznap reggel az utolsó álmomban mindig megjelenik, sőt, leginkább az egész álom róla szól. Az X-szel való találkozásokra véletlenül (?) kerül sor, mégis 100%-ban megérzem előtte néhány perccel, hogy szembe fog jönni az utcán. Ilyen esetek:

(i) a bejáratott, rövid útvonalon indulok el az 1etemre, miután elnéztem az óra időpontját, nem is ekkor kellene indulnom. Az 1ik utcasarkon megtorpanok: eddig egyenesen szándékoztam továbbmenni, de most valami szinte kényszerít, hogy válasszam a balra eső utat, vagyis a hosszabbikat. Ekkor eszembe jut X, és az, hogy talán épp arra fog jönni (ez volt az első alkalom, és előző éjjel vele álmodtam). Ezek után már meg sem lepődök, mikor találkozom vele.

(ii) d.u. van, és mindenképpen otthon akarok maradni tanulni, úgy tervezem, ki sem teszem a lábam otthonról. D.u. 4 körül egyszercsak úgy érzem, muszáj (!) bemennem a városba, pedig fogalmam sincs, mit akarhatok én ott. Elindulok, csak azt tudom, hogy a belváros felé kell mennem, aztán elérek egy kereszteződést, ahol most 3 lehetőség van előttem. Ekkor jövök rá, hogy az áruházba megyek, pedig nincs szükségem semmire, már előtte bevásároltam. Ekkor már sejtem, hogy találkozom X-szel, már csak az álom miatt is. Természetesen, X-et meglátom a boltban, miután percekig mászkáltam szinte céltalanul (vagyis nem vettem semmit, nem is állt szándékomban).

(iii) X-et fél éve nem láttam. óráról kifelé menet hazafelé veszem az irányt, ráadásul gyorsan, mert nagyon éhes vagyok, még nem ebédeltem. Elmegyek egy épület mellett, ránézek, aztán megyek tovább. Mielőtt azonban átmennék a zebrán, meggondolom magam, visszafordulok abban a biztos (!) tudatban, hogy X ott van abban a bizonyos épületben. Eredmény: természetesen ott van!

Nem tudom, miért pont X-szel állok telepatikus kapcsolatban, nem ismerem annyira. Sokkal kézenfekvőbb viszont, hogy édesanyámmal gyakran szó szerint ugyanazt mondjuk ki, miközben nem is nézünk egymásra; ráadásul ezek a dolgok néha olyan képtelenségnek tűnnek, pl. poénok, hogy nem tudom elképzelni, hogy testbeszéddel közvetítettük volna egymás számára őket.

Ezekből sajnos nem derül ki, mekkora a hatótávolsága a telepátiának, mindenesetre néhány km-re biztosan elér.

Többé-kevésbé magaménak vallok egy elméletet, mely szerint az emberek tudatalattija egy nagy egyetemes "masszává" áll össze, ún. "kozmikus tudattá" (amely szerintem egyébként isten része), így minden ember össze van kapcsolva a másikkal a tudatalattija segítségével. Ha ez így van, akkor ezen a kozmikus tudaton keresztül talán működhet a telepátia is, sőt, a szimpátia is.