Kedves shranon és esetleg mások!

Néhány észrevétel az ellentétpárokról:

Írod:"Az klasszikus gondolat, hogy a vilagot egymast kiegeszito ellentetparok alkotjak. Vilagos-sotet, kicsi-nagy, hideg-meleg,
szep-rut, jo-rossz..."
Nem tudok ilyen "alkotó" gondolatról, ezek inkább tulajdonságok, így sokszor azt hisszük/várjuk, hogy ezek klasszifikálják (diszjunkt részekre bontják) a "valóságot". De egyfelől nem vonatkoztathatőak/alkalmazhatóak mindenre, másfelől még amire alkalmazható, arra sem kellően alkalmasak (viszonylagosak), ezért "mértékké" szoktuk a tulajdonságokat kiterjeszteni. Korlátosan érvényes voltuk azonban ezután is fennáll.

Írod:"1. Az ellentetpar egyik tagja onmagaban nem ertelmezheto a masik jelenlete nelkul." Nyilván, hisz az egyiket úgy értelmezheted mint a "Nem" alkalmazását a másikra.

Írod:"2. A valosag minden pontjan jelen van az ellentetpar egyik tagja Ha megsem lenne jelen, akkor a masik automatikusan a helyere furakodik." Sajnos ez már nem teljesül, mivel mindíg van olyan melyre nem jellemző/alkalmazható.

Írod:"3. Viszont egyszerre nem lehet jelen a valosag ugyanazon pontjan mind a ket ertek. Ahova az egyik ertek befurakodik, onnan a masik kiszorul." Ez igaz, amíg kellően messze vagy az értelmezés "határától". Ha ehez közel kerülsz elveszted a döntés lehetőségét/képességét.

Írod:"4. Az ellentetpar ket tagja egyutt vilagegeszet alkot. Tehat minden vagy kicsi, vagy nagy... vagy hideg, vagy meleg... nem letezhet a valosagnak olyan eleme, amelyrol ne lenne elmondhato a ketto kozul ez egyik." Dehogynem. Minden tulajdonság csak viszonylagos. Kicsi-e a Föld. Meleg-e a forróvíz? Világos-e a egy gondolat?

Írod:"5. Az ellentetpar ket tagja egy polus ket vegen helyezkedik el, es kozottuk atmenetek, keveredesek lehetsegesek. De elmeletileg felteheto, hogy ha a valosagot elemi pontokra bontjuk, azok mar nem jellemezhetok, csak a ket vegponttal." Éppen az "elemi pontok" esetén vesztjük el a döntés lehetőségét. Pl.: a Duna - nem Duna kérdésben hogy döntessz a partközelben? Az ezzel (mértékekkel és léptékekkel) kapcsolatos jelenségek egyes aspektusaival is foglalkozik a "Káosz-elmélet", ilyeneket (is) szemléltetnek pl.: a fraktálok.

És akkor még egy kicsit a "Semmi"-ről.(Gondolkoztam leírjam-e egyáltalán, mert elég meredek.)

Írod:"Mindezek ismereteben felteszem, hogy a semminek is kell lennie egy ilyen ellentetparjanak, amivel egyutt vilaegeszet alkot, es a tobbi negy tulajdonsag is igaz ra."
A "Nem" valóban alkalmazható kell legyen a "Semmi"-re (a 12.-ben irtam is erre példát.). A tulajdonságokról lásd az előbbieket.

Írod:"De ha vegiggondolom, a semmi ellenteteul maris ket fogalom is kinalkozik, a valami es a minden." Igen, ez a "Semmi" és a "Nem" (önellentmondó)értelmezéséből következik, mivel egyfelől a "Semmi"-ről feltételezzük, hogy bármely dologból "kiválasztható", másfelől a "Nem"-ről azt gondoljuk, hogy ha valamire alkalmazzuk, akkor abban az eredeti dolog nem lehet benne.
A "Semmi" és a "Nem" alapvető belső ellentmondását ezért leírhatjuk azzal a kérdéssel, hogy a "Semmi" része-e a Nem(Semmi)-nek? (vagy a Nem(Semmi)="Valamik" vagy "Minden" alakban.) Ez a belső ellentmondás szerintem sajnos a fogalomalkotásunkon, a logikán, minden kijelentésünkön, állításunkon és bizonyításunkon végigvonul, megmarad, kimutatható.

A "Semmi" fogalmát én nem "kivonással", inkább elvonatkoztatással, mint a "Valamik" közös részét próbálom elképzelni, és meghatározásáról/tulajdonságairól ugyanazt gondolom, mint a többi valóságos/objektív és/vagy fogalmi/szubjektív entitás meghatározásáról, azaz csak az összes többi entitáshoz viszonyítva van értelme illetve értelmezhető. Ezért a "Semmi" nemcsak szükségképpen "létezőnek" adódik, hanem mintegy az "objektív" és a "szubjektív" közös része (metszete) is.

Valóban érdekes (és lehet, hogy használható/termékeny) gondolat a valós/létező dolgokat a "Semmi" fluktuációjaként felfogni, csakúgy mint a fogalmi/szubjektív dolgokat a "Semmi"-ből a "Nem" operátorral felépíteni.
A fluktuáció feltevése nem szükségképpen jelenti a világ (létrejöttének) véletlen voltát (akkor sem, ha valószínűségi jellegű a leírása, mely a KM-ben tipikusnak tekinthető), mintahogy "valami stabil" mögöttes dolgot sem kell feltételezni, azért "mert a valami valahol ott bujkal benne". (Egy gondolat sem "elmélet" attól, hogy az "elméletté válás" lehetősége ott bujkál benne.)

Üdv: BB