Kedves Gábor,

fizikailag alapvetően hiba az unuiverzum úgy elképzelni, hogy van egy k*rva nagy üres tér, és néha van benne egy kis anyag szanaszét. Üres tér nem létezik, mindenhol kószál egy-két hidrogénatom, ezenkívül még mesterséges vákuumban is folyamatosan létrejönnek ("az üresség jelenséggé lesz") és eltűnnek ("a jelenségek ürességgé lesznek") részecskék. Azaz minden vákuum ideiglenes, tulajdonképpen mindenhol van anyag, csak a sűrűsége változó. Nincs üresség valójában. Azaz másképpen minden üres, hiszen a nincs = a mindennel, nem ? Elvégre mindkettő a nem megkülönböztethetőséget fejezi ki. OK tudom, hogy ez furán hangzott, de gondolj bele, hogy minden szó, fogalom, állítás a dolgok egymástól megkülönböztetését, elválasztását szolgálja: ha ez alma, akkor minden más nem alma, ill. nem ezen alma. Ha minden alma, akkor nincs alma , mint mgkülönböztethető entitás. És persze fordítva is.

Ha pedig nincs üresség, azaz amit ürességnek hiszünk, az csak ritkább anyag, azaz az üresség anyag, az üresség forma, akkor a forma is üresség... úgy értve, hogy ha az amit ürességnek hiszünk, nem különbözik lényegében az anyagtól, csak sűrűségében, akkor ez a nem különbözés, egyenlőség visszafele is igaz. ("a jelenségek nem különböznek az ürességtől, az üresség nem különbözik a jelenségektől")

Aztán ott van nekünk a relativitáselmélet is. Legjobb egyenletként nézni (mivel az) : anyag = energia, anyag = tér. (asszem az előbbi a speci, utóbbi az ált., de lehet hogy fordítva) Nekem jobban bejön a tér = energia = anyag, vagy energia = tér = anyag felírás, jobban átérezhető. Ugyebár logikailag mindegy, hogy írjuk fel, de ez így jobban elképzelhető.

Na így jut el az ember a fizikától a buddhizmushoz. :-))) (Az idézetek a Szív-szútrából vannak.) Ajánlott olvasmány: Fritjof Capra: a fizika Taója.