Ilyen jó időben keveset tudok a gép előtt ülni, úgyhogy most egyszerre rátok zúdítok mindent!

Kriza! Ahogy írtál a cumizásról, mintha csak Bencéről írtad volna. Ő is pár hetesen kezdte igényelni a cumit, mindig megnyugtatta, elaltatta. Én szigorúan csak alváshoz adtam, azt is csak akkor, ha úgy nézett ki, hogy nem tud enélkül elaludni. Legtöbbször persze kellett a cumca. Szerencsére nem sokáig tartott ez így, mert egyre többször aludt el cumi nélkül, és kb. 2 és fél hónapos korában eljutottunk odáig, hogy fintorogva rágta, és tolta ki a szájából a kis nyelvével. Most már 4 hónapos, és egyáltalán nem igényli a cumit, ott porosodnak a fiókban.
(Persze, megtalálta a kis ujjacskáját, és úgy döntött, hogy az jobban ízlik neki)
Ha nem otthon vagyunk, és kicsit nyűglődik, szinte mindig megkérdezik, hogy: -Nincs cumija??? Pedig az kellene most neki… stb… stb… Kéretlen jótanácsok, biztosan ismeritek..
Mintha egy gyereknek állandóan csendben kellene lennie. Végül is, mindig megnyugszik cumi nélkül is, de amíg igényelte, addig megkapta. Szerintem ez minden gyereknél másképpen működik, ki kell tapasztalni.

Kicsit térjünk már vissza az uszizáshoz! Mi is járunk, itt csak egy helyen van, nincs választási lehetőség. Nekem nagyon tetszik, ahová járunk, jók a körülmények, és elég rugalmas, kisbabától függő a program. Amire kíváncsi lennék, hogy máshol milyen „feladatokat” végeztetnek a babákkal?
Mi úsztatjuk őket, hason, és háton is, úgy, hogy fogni kell az egyik kezemmel a tarkóját, a másikkal pedig az állát. Amikor ezt már megszokta, akkor merülhetünk a víz alá. De ez teljesen egyéni, mindenki annyit, és akkor csinálja, amikor neki jó.
Máshol hogy néz ki egy úsziófoglalkozás?

Kézlenyomat: Én is próbáltam Bencustól egy örök emléket kicsikarni, nem volt túl könnyű. Ha valakinek sikerül, akkor ő is, és a babája is nagyon ügyesek. Nekem Bencus mindig ökölbe szorította a kis kezét, mikor fel akartam emelni a lenyomatról. Így pedig már nem mutatott valós képet. Próbáltuk temperával is, hogy legyen a babanaplóba is, de akkor is megmarkolta a papírt. Úgyhogy nem lett 100 %-os.
A Babanaplót nagyon tudom ajánlani, hogy készítsetek egyet, mert valóságos kincs lesz néhány év múlva. A lányomon látom, ő 11 éves, ő imádja a sajátját olvasgatni, pedig akkor még csak egy egyszerű kis füzetbe vezettem a fontosabb dolgokat. Bencének pedig a Penny-ben vettem egy kész könyvet, ez igazán gyönyörű. Sok mindent bele lehet írni.

Ma vettem Bencusnak egy játszó-matracot, vagy mit. Ez ilyen poliform-puzzle, biztos láttatok már ilyet, betűk és számok vannak rajta. Kitaláltam, hogy még egy csomaggal veszek, és akkor körbe-körbe fel tudom hajtani a szélső sort, és akkor nem tud legurulni róla. Legalábbis amíg kicsi, és nem igazán fordul, csak inkább úgy elmozdul a helyéről (mint az óramutató) Később pedig kitámasztom a felhajtott széleket lexikonokkal, hátha beválik hempergőnek. Ezt a szivacsot azért vettem, mert elegem lett abból, hogy bármit terítettem alá, törölközőt, hálózsákot, mindig tele volt a kis tenyere szöszmöszökkel, amit utána vett a szájába. Ez a színes matrac pedig tetszik neki, ez egy kicsit érdes a felülete, imádja kapirgálni.

Cincoka, Ágibági, Beebite, és aki még írni akar nekem!
A nexust nagyon ritkán tudom megnézni, ide írjatok: simsi@freemail.hu

Ennyi elég, ugye? Sziasztok!
si