az "alakúlt" is nyelvjárási forma, bizonyos (főleg keleti) területeken az l megnyújtja az előtte álló magánhangzót. az irodalmi nyelvben ez "alakult" :-)

na jó, akkor komolyan:

1) amit magyar ember ír/mond, az bizony nem magyartalan, mert a magyar nyelv szabályainak megfelel (hacsak nem értelmi fogyatékos, affáziás, stb.) a magyar nyelv számtalan változatból áll, ezek közül csak egy az irodalmi magyar, a többi éppúgy HELYES a megfelelő helyen, és időben. olyan ez is, mint az öltözködés: bizonyos helyzetekben öltönyben jelensz meg, máskor kénylemesebb a sportcipő és a farmer. színházban nem veszel fel farmert, mert nem az a megfelelő (tehát nem a köznapi nyelvet használod), viszont meccsre vagy sörözni meg nem mész öltönyben, mert bár nem tiltja szabály, de hülyén néznél ki, hisz nem ez a társadalmilag elfogadott. a Drukkerkocsma is olyan, mint egy valódi kocsma: itt kevesen használják az irodalmi nyelvet, és nagyon helyesen teszik. a megfelelő helyen a megfelelő nyelvi kódot választják (ezt vizsgálja az ún. szociolingvisztika.)
tehát egyik nyelvváltozat sem "hibásabb", mint a másik. ahogy Kontra Miklós írja: az anyanyelvváltozat az édesanyámtól tanultam. ha valaki ezt szidja, olyan, mintha az anyámat szidná...

2) a névelőzés (így hívják ezt a jelenséget) valóban a nagyvárosi nyelvből indult ki, de mára már teljesen elterjedt. (még Grétsy is elismerte évekkel ezelőtt, bizonyos helyzetekben, mint híres emberek vagy veleünk közeli ismeretségben lévők neve előtt használható.) valóban nem tartozik az irodalmi változathoz, viszont a köznyelvben igenis van létjogosultsága, ha egyszer sokan használják. azt viszont nem értem, hogy mit értesz ez alatt: "ilyen szerkezetű mondat". miért, milyen a szerkezete? komolyan nem tudom, hogy hol itt a hiba. mint említettem, egyedül a személynevek, ill. a birtokos szerkezet névelője problémás, az előző a használata, az utóbbi a hovatartozása miatt. itt egyikről sincs szó. erre mondtam, hogy halvány emlékek: rémlik neked, hogy valamit tanultál a névelőzés "helytelen" használatáról, de nem emlékszel pontosan, hogy mit.

3) irodalom: igen, van ilyen, hogy egy tanár belemagyaráz a versbe. erről azért nem nyilatkozom, mert nem az én szakterületem (de az rémlik, hogy van olyan elemző irányzat, Nyugat-Euirópában és Amerikában rendkívül népszerű, miszerint az irodalmi alkotások önmagukban, a szerzői háttér ismerete nélkül is meg kell hogy állják a helyüket.) az viszont biztos, hogy a nyelvészet ettől jóval ekzaktabb tudomány, itt elég nehéz "belemagyarázni". sőt, egyes irányzatok, pl. a szociolingvisztika szerint épp a nyelvművelés az, amely belemagyaráz: bizonyos jelenségeket megbélyegez, másokat helyesel, minden reális nyelvi alap nélkül.

4) ha a magyartanárod az osztálytársaid nyelvhasználatát elemzte, azt bizony elég rosszul tette. a leírásod alapján ugyanis egyseseket megbélyegzett azzal, hogy helytelenül beszélnek. Amerikában ezért akár be is perelhetnék rágalmazásért :-))) de komolyan: itt csak arról van szó, hogy valaki nem ismeri pontosan az irodalmi változatot. az iskola valóban az a helyszín, ahol ezt használni kell, de csakis órákon, szünetben a haverokkal elég béna lenne, ha metafórákban beszélnétek.

világos így?