T. Domingos !

Pont ott csatlakoztál be, ahol én folytatni akartam, így addíg írok, amíg aktuális, legfeljebb nem alszom.

Tehát ott tartottam, hogy felmerül az avar nép magyarsága, emellett az is valószínűsíthatő a régészeti leletek szerint, hogy keresztény hitű, templomromok alakja alapján egyik fő keresztény irányvonalhoz sem tartozik (római kat. ill. bizánci), inkább a kaukázusi kereszténységgel rokonítható. A nép gazdagságát mi sem bizonyítja jobban, mint a Nagy Károly által elkövetettetett rablás, amikoris vagy 100 szekér aranyat ill. ezüstöt vittek el. A kincs eredetét tekintve valószínűleg Attila kincsei lehettek.
Egy 1271-es irat szerint mikor a cseh király békét kötött V. Istvánnal, megígérte, hogy visszaadja Attila király kincseit, melyeket "Attila magyar király idejétől fogva Magyarországon őriznek".

A rablásra állítólag azért volt szükség, mivel a Frank Birodalom addig olyan szegény volt, hogy még koronára való arany sem volt.
A kincseket Nagy Károly részben szétosztotta, az egyháznak ill. a környező apaátságoknak is bőven juttatva, ezáltal cinkostársakat szerezve, részben megtartotta.
Annak a lehetősége is felmerül, hogy Nagy Károly a Magyar Koronával koronáztatta meg magát, ami addigra a hun kincs része volt, annál is inkább, mert Nagy Károly anyja hun volt (állítólag Károly nevéből származik a király szavunk, de nem lehet hogy a hun anya magyar nevett adott fiának?), sőt állítólag ezzel is temették el, és a korona is a sírban volt 170 évig.

Pannóniát ősi jussuknál fogva visszafoglaló magyarok Nyugat-Európai betöréseit tekintve Fehér Mátyás Jenő tanulmányában megállapítja, hogy nem minden kalandozás stratégiai célpont fele irányul, hanem megfigyelhető, hogy rendre olyan várost ill. apátságot vesznek célba, ahová Nagy Károly az avar kincsből juttatott, visszaszerezve az elrabolt kincseket. Rómába is így juthattak el, ott a koronát követelve, ill. annak hollétét tudakolva, tudván Nagy Károlyt a pápa koronáztatta meg.

A mai történettudomány készpénznek veszi, hogy II. Szilveszter pápa juttatott Istvánnak koronát, ami szerintük nem felel meg a mostaninak, ám az erről fellelhető adatok meglehetősen szegényesek és kevéssé is hitelesek, sem II. Szilveszter, sem István személye nem vehető az adatok alapján biztosra.
A kortárs Thietmar von Merseburg a korona küldésénél a "coronam et benedictionem accepit" kifejezést használja, ami nem azt jelenti, hogy koronát adományoz, hanem, hogy áldását adja a koronázásra.

A korona adományozásról részletesen a későbbi (1110-1116) Hartwig-féle István legenda szól, ám ez meg sem említi II. Szilvesztert.
A legenda szerint azidőtájt a lengyelek is koronát kértek a pápától (itt a qerero, qerere, kérni ige olvasható), a pápa nekik is akarja adni a későbbi magyar koronát, ám ekkor álmot lát, melyben egy távoli nép küldöttei jönnek, akik koronát követelnek (itt a flagitare szó áll ami fordítható követelniként is, de eredeti jelentése járandóság behajtása, visszakövetelése, ráadásul a szótő jelentése flagellum, vagyis ostor, vö. Isten ostora). És ekkor érkeznének meg a magyar követek és a pápa nekik adja a koronát.
Külön érdekesség, hogy a legendában szereplő lengyel koronakérő király Istvánnak nem is volt kortársa).