Sziasztok!
Örülök, hogy tetszett a történetem.
Sajnálom, ha vegyes érzelmeket váltottam ki, de igy történt, és igy láttam jonak leirni is!
Amit talán kifelejtettem, az az, hogy:
mint irtam is azota, nem sikerült egy IGAZ partnert találnom.
Ugy érzem, hogy én akkor megtaláltam azt, akit mindenki keres a (saját) nagy Ő-t.
És nem is gondoltam volna, hogy ember lehet annyira boldog a földön, mint akkor én voltam!
Ahogy elváltunk nagyon nehéz volt....
3 honap korházban, és tényleg padlon voltam...
Mára viszonylag ÉLEK:-)
De ugy érzem, hogy az a SZERELEM annyira heves volt és annyira lángolt, hogy szivem elégett!
Nem tudom ezt másképp leirni, mert igy gondolom!
Mindenkiben Ő-t keresem, hozzá mérek, és igy nagyon nehéz partnert találnom!
És tényleg vele pont olyan volt, mint amiket álmodtam előtte!
Pontosan azt szerette volna amit én, és ugy ahogy én!
És ezt nem is kellett megbeszélnem vele.
Gondolhatjátok micsoda gyönyör fakadhat egy emberből amikor tudatosul benne, hogy mindenben olyan mint amiről mindig is álmodozott!
Akkor ott ugy érzetem, hogy én vagyok a legboldogabb a Földön!
Szerettük egymást önzetlenül, és bármire képesek voltunk egymásért...
Most igy utolag belegondolva olyan volt ez mint a világ legszebb meséje!
Csak ott meghalnak, nem választják szét őket:-(
Nem hiszitek el, de lassan 2 éve, hogy vége!
De nem mult el ugy nap, hogy akár csak 1 percre is, de ne gondoltam volna rá!
Az illatára a bőre izére, a mosolyára, az érintésére, a hangjára, a bolondságaira, ahogy átélte az orgazmust, ahogy csokolt, ahogy simogatott!
És ez a lelkemben jelenelg is, egy nagyon jo érzést szabdit fel ilyenkor olyan jol érzem magam.
Csak utánna fáj szivem!:-(
Sohasem fogom megérteni, hogy tudatosulhat e egy konzulátusi dogozoban, hogy hány ilyen, és ehhez hasonlo IGAZI kapcsolatnak vetett véget azzal, hogy megtagadta a kiutazásom!?
Nagyon szivesne elbeszélgetnék azzal az öregedő hölgyel, hogy tudatában van-e annak, hogy mit éreztem akkor amikor megváltam életem értelmétől!?
Ennek a hölgynek a mai napig előttem lebeg az arca!
Szivesen elbeszélgetnék vele. (Nem agresszióból)
Csak kiváncsi lennék, hogy ők tudják-e, hogy néha ISTEN-hez hasonlo döntésekkel törnek derékba soroskat!
Szivesen meghallgatnám a véleményét!
Képtelen vagyok szerelmes lenni azota!
És ez fáj! Arrol mi a véleményetek, hogy ha vki megtalálta a nagy Ő-t és vmi oknál fogva vége lett, akkor neki már vége!? Értem ezt ugy, hogy "kiszerette" magát, tehát már nem akar nem is tud szerelmes lenni!
Most ugy érzem....
Remélem lesz vki akinek volt ehhez hasonlo kapcsolata, és ujra tudott szerelmes lenni!
Szeretnék szeretni, és szeretném ha szeretnének, csak ennyit szeretnék, ez olyan nagy dolog?
Végül egy vers, ez most nagyon tetszik, és igy is érzem magam!
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szeretõ szívre sohase leltem,
zokog a lelkem.
Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tûnik a Tavasz
s nem tudom, ki az.
Csüggedõ szívvel loholok egyre,
keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.
Könnyeim csorognak -- majd kiapadnak:
vágyak magukkal messzebb ragadnak--
majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
szemem csukódik, semmitse látok--
akkor megállok.
Lelkem elröppen a Végtelenbe,
továb nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenbe.
(József Attila: Keresek valakit)
Sziasztok, és legyetek jok!
Váljon valora álmotok nektek is, és kivánom, hogy legyetek nagyon boldogok!:-)
