Tényleg elég tömény. Nekem erről az MHH-Bibliáról viszont eszembe jutott egy cikk, amit egy Magyar Fórumban láttam, és legalább ennyire ütős. Szóval most idézni fogok belőle és remélem nem nagyon OFF.

(A könyvhétről szól a cikk)
"Politika volt ez a javából.
És politika azóta is – kristálytiszta nemzeti radikális jelenlét – ott, a tér Váci utcai sarkán a Püski-sátor, amelynek látogatottsága feltûnõen kiemelkedik a többi közül. Ha pedig éppen Csurka István dedikál, egyenesen közlekedési akadályként is felfogható a kis pavilon és holdudvara. Sosem fogom elfelejteni 1997 könyvhetét: a Csurka-bibliográfiát jelentettük meg, amely természetesen egy száraz, filológiai adathalmaz, címek és dátumok tömege. Féltem, hogy melléfogunk vele, hogy senki sem veszi majd, és le-égés lesz a vége. De szerencsére vacak jós vagyok: sem elõtte, sem azóta akkora sorokat nem látott a Vörösmarty tér dedikáló író elõtt, mint amekkorák öt napon át kígyóztak Csurka asztala elõtt. A fotósunk felment az irodaházba, hogy felülrõl kapja lencsevégre az 50-60 méteres, türelmesen várakozó, lassan araszoló emberkígyót. A sor vége valahol a tér másik végében volt. Elõször csodálkoztam – ennyi rejtõzködõ bibliográfus él Budapesten? –, aztán megértettem: azok az emberek nem az irodalomtudományért álltak sorba, de a politikáért, azért, hogy Csurka István életmûvének summázatát Csurka aláírásával ellátva megszerezzék, és ezzel jelezzék mindenkinek, akit érint, hogy egy táborban vannak velünk. Volt egy öreg nénike, aki valószínûleg életében még nem vett bibliográfiát, nyilván fogalma sem volt, hogy mi az, csak annyit értett az egészbõl, hogy ez az új Csurka-könyv. Amikor a Püski-sátornál rá került a sor, így szólt: – Kérek egy „Csurka-bibliát”. És megvette, és végigállta a sort, hogy aláírja neki a Mester. Civilpolitika ez, mindig is azok voltak a könyvheteink: voksolás, nem a szavazóurnák, de a magyar szellem elõtt. "