Májdír Derek,

anno, a törvény meghozásakor már elmeséltem a törvény hátterét, de elmondom mégegyszer. A külföldi szlovákok státuszáról szóló törvény, avagy köznyelven a külföldi szlovákigazolvány azért készült, mert bár a szlovák alkotmány nem zárja ki a többes állampolgárságot, a mai napig érvényben van egy ezerkilencszázhuszonvalahánya, már senki sem tudja mi okból köttetett Csehszlovák-USA államszerződés, amely kizárja e két ország, valamint jogutódjaik állampolgárjainak kettős állampolgárságát. Ezt az államközi szerződést kívánja megkerülni a szlovák státusztörvény, ám természetesen így ezt 1997-ben nem írhatták le. Azt hiszem a volt szoci országoknak is voltak ilyen kölcsönös szerződéseik (nem vagyok biztos benne, valamint abban sem, ha igen, érvényben vannak-e), ám ez nem jelenti szegény békéscsabai, vajdasági, vagy erdélyi tót atyafinak akár egy csipetnyi esélye is lenne elnyerni eme büszke igazolványt. Sőt egy icinkót diszkriminatív még a nem szlovák nemzetiségű volt állampogárokkal szemben is, mint pl. LA-ból hazatért Ottó barátommal szemben, aki itt született, itt lakott, itt végezte iskoláit, dolgozott, rendes szlovák állampolgár volt 1980-ig, amikor is disszidált. A felsorolt dokumentumokból prezentálni tudja a születési bizonyítványt, az állandó volt lakhelyet, az itteni iskolai bizonyítványokat, prágai egyetemi diplomáját, a vizijártassági igazolványt, a veszettség elleni védőltást, a KISZ tagságit, a dedikált úttörőnyakkendőjét, de mindezekbe az internacionalista okiratokba be van vezetve, nemzetisége: magyar.
Sőt! Állandó tartózkodási engedélye az nincs, ám itt van az állandó lakhelye (a saját házában, amit ugyan venni nem vehetett, ám megörökölt)! De igazolványa az nem lehet, mert csak. Persze lemondhatott volna az amerikai állampolgárságáról, de annyira nem hülye.
Szóval a törvényben leírtak az egy dolog, a valóság meg egy másik (a mai napig valami 40 igazolványt adtak ki). Viszont az írott szöveg alapján dicső pánszlávjaink most befoghatják a pofájukat, hisz pont ők írták ezt a törvényt.