Én nem tettem egyenlőségjelet a Rata és a 109-es közé, sőt. Éppen azt akartam megmutatni, hogy nétek ki az erőviszonyok a szovjet-német légtérben 1941 junius 23-an, a német légitámadások után. A háromszoros szovjet gépszámfölényből annyi sem maradt repülöképes, hogy egy kicsit hátráltassák a német előrenyomulást. A nagyszámú TB bombázó helyett a stratégiai légierő PE-8-asait kellett bevetniük frontbombázásra, mert azok megmaradtak a távolabbi repülőtereken. Nem is sok maradt meg belőlük.

A vadászgépeknél sem volt jobb a helyzet. Nem az volt a gond, hogy a fordulékonyabb I-16 nem érte utól a Me-109-et, hanem hogy nem tudott elszaladni előle. Mert a levegőben már a németek javára volt 3:1. (ennek ellenére az első Me-109 elleni légigyőzelmet egy I-16 aratta június 26-án, a háború negyedik napján. A Messerekkel összemérhető Jak-1-esekből összesen 1 ezrednyi volt csapatpróbán, kevesebb, mint ahány kétfedelü Heinkel vadász a németeknél, pedig az lett volna a Rata méltó partnere.)

Abban igazad van, hogy mindenki kötött kompromisszumokat, a németek a Me-109-cel, amiböl a háboru elején több pusztult el földi berádlizással, mint a légiharcokban. De az angolok sem álltak le a Hurrican gyártással, amikor megjelent a Spitfire. Az oroszoknak meg nem is volt más választásuk, azt gyártották, amihez volt a hátországban anyag és ember. Még szerencséjük volt, hogy ez a viszonylag elfogadható Jak-1 / Jak-3 volt. De amikor tudtak, ok is átálltak a Lagg gépekre, mert azok voltak a korszerübbek.

Amugy nemszeretem tipusok mindenutt voltak. Az orosz szerelők az Airacobrát utálták, mert túl kifinomult volt, amúgy otthon sem szerették, azért ezt adták oda LL keretében.