A minap sétálgattunk kedvesemmel (hamarosan menyasszonyommal, ha Isten is úgy akarja), mikor is az anyagcsere kérlelheten törvényei véget vetettek a zavartalan álmodozásnak. Görcsökben gazdagon loholtam haza, hogy a nemes végterméket a megillető helyre jutassam a kínálkozó bokrok helyett.
Beértünk a házba, lift hívás levés. Ahogy beszálltunk a liftbe, átfutott rajtam, hogy milyen poén lenne, ha megállna a lift, vajon melyik sarkot választanám a barnamedvégy kuckójául. Abban a szent pillanatban megállt a lift. Csak semmi pánik, menjünk eggyel lejjebb, de az ajtó ott sem nyílt ki. Közben elemi erejű gejzírek készültek kitörni és romba dönteni a tízemeletest.
De jó, hogy van mobil! Végül a liftszerelővel való konferenicabeszélgetés eredményeképpen a titkos kapcsolóval ki tudtuk nyiti az ajtót és - usgyi gyalog fel a kilencedikre, ahol végül jleső izgalommal ültem a kívánatos helyre.
De szöget ütött a fejembe a dolog. Én idéztem elő a dolgot a gondolatommal?
Istennek hála, a patkányördög vicce nem sikerült.