"A békeszerzôdések célja a status quo kodifikálása, így a legritkább esetben tartalmaznak rendelkezést az esetleges felülvizsgálat és a békés változások esetére. Sôt, határt megállapító szerzôdés (tehát általában békeszerzôdés) esetében a nemzetközi szerzôdések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény szerint még a szerzôdéskötéskori körülmények alapvetô megváltozására sem lehet hivatkozni! Ilyen módon azonban meglehetôsen nehezen honosodhat meg az államok kapcsolatában a konfliktusok békés megoldásának kultúrája, a háború mint társadalmi jelenség kiiktatása. Pedig, ahogyan egy holland kutató írja: "A háború abszurd, mi több erkölcstelen, végül nem is éri meg."
A megoldást – és nincs ennél nehezebb feladat – az olyan nemzetközi rendszer jelentheti, amely képes arra, hogy intézményesen utat adjon a békés változásoknak, azaz megteremtse a békés változások dinamikája és a stabilitás igénye közötti kényes egyensúlyt. Ennek híján azonban csupán a hagyományos vigasz marad: a világ változik, a békeszerzôdések pedig nem sírgödrök."