Sajnálom Kovács Istvánt. Sajnálom, amiért ilyen körülmények között kellett élete eddigi legszörnyűbb pillanatát átélnie. Sajnálom, amiért a kisfia előtt vitték padlóra.
A közelmúltban Vele kapcsolatban elsősorban a showbusinessre tudtam csak asszociálni, valahogy' a sport általában eszembe se jutott. Tegnap a veresége tudatában elejtett mondatai azonban ráébresztettek arra, hogy a Neki szánt szerepről Ő egyáltalán nem tehet. Az RTL idióta szellemisége eztán remélhetőleg sokakat gondolkodóba fog ejteni. A kereskedelmi TV-ket csak a saját hasznuk érdekli, nem a sport erkölcsi jelentősége, szigorúan csak a nézettség számít. Biztosra veszem, hogy el sem gondolkoztak azon, hogy mi van akkor, ha az argentin fog nyerni. Egy fél pillanatra sem engedték a fejekben felvillanni a gondolatot, hogy egy sportban egyrészt illik tisztelni az ellenfelet, másrészt előfordulhat, hogy a jobb veszít. Amikor a közvetítésnek vége lett, hiányérzetem támadt, szerintem nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Ezt pedig egy magát ennyire sokra tartó tv-társaság nem igen engedhetné meg magának. A közvetítés után ismételt Fókuszt pedig - esetleg - jobb lett volna elhagyni, vagy legalább valami élő felkonferálással bevezetni. Remélem, a reklámok között időnként bevillantott nézőtéri "személyiségek" ezután nem Koko hátán kívánnak előre jutni, hanem mögé állnak, s erőt próbálnak neki adni, hogy feldolgozza ezt a helyzetet.
Mert Neki ez most kurva szar lehet...